|
||||
Home
» Archívum
» 2017. TDK
2017. évi TDK konferenciaCserti Sándor V. évfolyam Állatorvostudományi Egyetem, Járványtani és Mikrobiológiai Tanszék Témavezető: Dr. Rusvai Miklós Korábban, 2007. és 2012. között Európa-szerte, több országban észleltek fiatal borjakban egy korábban ismeretlen kórképet. A kórkép az esetek túlnyomó többségében egészségesen, megfelelő fejlettségi állapotban, a fajra jellemző vemhességi idő után született, jó kondícióban levő borjakon jelentkezett, és általában az igen jó menedzsmentű, átlagon felüli állat-egészségügyi ellátásban részesülő állományokban, jó tartási feltételeket biztosító gazdaságokban okozta a legnagyobb károkat. A tünetek 1–4 hetes borjakon jelentkeztek, és a kórképet a kifejezett vérzékenység uralta. A véralvadási zavart jelezte a minden bőrsérülést (injekció beadását, vérszívó rovarok szúrását) követő tartós vérzés mellett a spontán vérzések megjelenése (vérvizelés, orrvérzés, ínyvérzés stb.). A klinikai tünetek jelentkezése után a borjak általában rövid időn belül (2–7 nap) elhullottak. Az elhullások aránya igen nagy volt, a beteg borjak többsége elpusztult. A borjak újszülöttkori pancytopeniája (bovine neonatal pancytopenia, BNP) a legelfogadottabb magyarázat szerint immunpatológiai kórkép, amelyet az anyai szervezetbe (vélhetõleg vakcinázással) bejuttatott alloantigének váltanak ki, és amely a föcstej kiszopása után jelentkezik olyan borjakon, amelyek az apai vonal révén a tehénbe (az anyába) bejuttatott alloantigénnel megegyezõ típusú MHC-antigéneket hordoznak sejtjeik felületén. Dolgozatomban egy olyan halmozottan jelentkező esetsorozatot ismertetek, mely egy nem vakcinázott állományban lépett fel. Egyben azt is bizonyítja, hogy a kórkép „spontán” is kialakulhat, a korábban a kialakulásáért felelősnek tartott vakcina (Pregsure) alkalmazásától függetlenül. A kórkép „spontán” előfordulásának ez az első hazai bizonyítéka Előadások listája |