2020. évi TDK konferencia

Az osteochondrosis (OC) gyakori, a fiatal, fejlődésben lévő lovak csontvázrendszerét érintő megbetegedés, melynek kialakulása jelenlegi ismereteink szerint az enchondralis csontosodás folyamatának zavarával magyarázható. Emiatt az OC-elváltozások megjelenésére egy bizonyos életkor eléréséig lehet számítani. A betegség egyik megnyilvánulási formája a szabad osteochondralis ízületi fragmentumok keletkezése (osteochondrosis dissecans, OCD), leggyakrabban a csüd-, csánk- és térdízületben. Ezen elváltozások radiológiai vizsgálattal történő diagnosztizálása és artroszkópos műtét során történő eltávolítása manapság rutineljárásnak számít a lovak ortopédiai sebészetében. A nagy esetszám ellenére a nemzetközi szakirodalomban kevés adat áll rendelkezésre arról, hogy az OCD fragmentumok mellett milyen, az artroszkópos műtét során látható másodlagos porcelváltozások (sérülések) találhatók az ízületi felszíneken. Kevéssé kutatott kérdés az is, hogy ezek a másodlagos léziók mennyire vannak kihatással a ló fizikális állapotára (sántaság, ízületi kiteltség) és mennyiben befolyásolhatják a későbbi sportkarrierjét.

Vizsgálatunk során 16, a Lógyógyászati Tanszék és Klinikán csüdízületi artroszkópos műtéten átesett ló 22 csüdízületéről készült műtéti videófelvételeit elemeztünk. Meghatároztuk az ízfelszíneken látható másodlagos defektusok típusát, elhelyezkedését, valamint súlyosságát, az International Cartilage Repair Society által leírt négyfokozatú skála alapján (ICRS score). Az így kapott adatokat összevetettük a preoperatív sántaságvizsgálat során tapasztalt elváltozásokkal és a műtétet megelőző radiológiai vizsgálat leleteinek súlyosságával.

Az eredményeket a teljes vizsgált beteganyag tekintetében, valamint két korcsoportra osztva értelmeztük. A 22 áttekintett csüdízület közül 20 esetében voltak jelen másodlagos elváltozások. Leggyakrabban a szakirodalomban wear line-nak nevezett vonalszerű porcsérülések, illetve különböző nagyságú eróziók kialakulását figyeltük meg. Ezen elváltozások gyakrabban voltak megtalálhatóak az osteochondralis fragmentummal megegyező oldalon, mint az ízfelszín más területein. A vizsgált léziók súlyossága (ICRS score) szignifikánsan nagyobb volt az idősebb korosztályban, feltehetően a hosszabb ideje jelen lévő fragmentum hatásai miatt. Ízületi kiteltséget kilenc csüdízület esetében figyeltünk meg, melyekben az ízfelszín-sérülések súlyossága legalább ICRS 2-es volt. Sántaságot öt végtag esetében diagnosztizáltunk, ezen végtagok csüdízületeiben a műtét során legalább ICRS 3-as súlyosságú elváltozásokat találtunk.

Eredményeink alapján elmondható, hogy a csüdízületi osteochondralis fragmentumok másodlagosan olyan mértékben károsíthatják az ízületi porcot, hogy az a lovak sportkarrierjét befolyásolhatja. Emiatt artroszkópos eltávolításuk az ízületi felszín épségének megőrzése érdekében javasolt beavatkozás.