Tudományos Diákkör    
 
 
2023. TDK
2022. TDK
2021. TDK
» 2020. TDK
Felhívás
Meghívó 2020.
Állatorvos szekciók
Állatorvos zsűri
Díjak
Díjazottak
2019. TDK
2018. TDK
2017. TDK
2016. TDK
2015. OTDK
2015. TDK
2014. TDK
2013. TDK
2013. Támop
2013. OTKD
2012. TDK
2012. Támop
2011. TDK
2010. TDK
2009. TDK
2009. OTDK
2008. TDK
2007. TDK
2006. TDK
2005. TDK
2004. TDK
2003. TDK
2002. TDK
Home » Archívum » 2020. TDK

2020. évi TDK konferencia

A természetes immunválasz modulálás hatása egérbe implantált tumorsejtek növekedésére
Mészáros László VI. évfolyam
NÉBIH-ÁDI; Állatorvostudományi Egyetem, Járványtani és Mikrobiológiai Tanszék
Témavezetők: Dr. Dénes Béla, Gulyás Dominik

Absztrakt:

Bemutatás és célok:

Az egészséges szervezetben naponta több ezer daganatosan transzformálódott sejt képződik, ugyanakkor az egészségesen működő immunrendszer ezeket képes felismerni és elpusztítani. Ez a megfigyelés adja a daganat ellenes immunterápia alapját, melynek lényege az immunrendszer stimulálása, ami történhet tumorspecifikus antigének vagy univerzálisan immunválaszt kiváltó anyagok segítségével. Kísérletünkben két patogén-asszociált molekuláris mintázatok (PAMP) csoportjába tartozó molekula hatását vizsgáltuk egy monoklonális anti-OX40 ellenanyaggal kombinálva. A kezelések során különböző kombinációkat alkalmaztunk, amelyek összetevői a következőkből álltak: metilálatlan CpG oligonukleotid; Toll-like receptor 9 (TLR9) ligand; lipopoliszacharid (LPS) – amit a TLR-4 ismer fel, valamint az anti-OX40 – a regulátor T-sejtek felületén található receptorra specifikus ellenanyag. Kísérletünk célja az volt, hogy be tudjuk bizonyítani a kezelt állatok medián túlélési idejének szignifikáns növekedését az MB49 egér hólyag karcinoma sejtvonal esetében.

Módszer:

A kísérlet során egerenként 1x107 számú élő sejtet implantáltunk szubkután, 0,2 ml sejtszuszpenzió formájában az állatok bal combjába. Megfigyelési csoportonként 10-10 db C57BL6 egeret használtunk. Tizenegy nappal a tumor beültetés után a daganatos elváltozást mutató egereket (0,5-0,8 cm-es tumor-átmérőnél) három alkalommal 50 µg CpG + 5 µg anti-OX40, illetve 500 ng LPS + 5 µg anti-OX40 keverékkel, 3 napos időközzel intratumorálisan kezeltük. Ugyanakkor a kontroll csoport egerei nem részesültek kezelésben. Az elhullott egereket a túlélési idő feljegyzése mellett további kórbonctani és kórszövettani vizsgálatnak vetettük alá a metasztázis incidencia felderítése érdekében.

Eredmények:

A megfigyelési időszak 60. napjáig a kontroll és az LPS+anti-OX40 koktéllal kezelt csoportból minden állat elhullott, ugyanakkor a CpG+anti-OX40 csoportból öt állat életben maradt (50%). A túlélés medián értéke magasabb volt a CpG+anti-OX40 (60 nap) és a kontroll csoport (35 nap) esetében a LPS+A-OX40 kezelt csoporthoz (32 nap) viszonyítva. Statisztikailag szignifikáns különbség mutatkozott a CpG+anti-OX40-nel kezelt csoport és a kontroll (p<0,05), valamint az LPS+anti-OX40-nel kezelt csoport között (p<0,05). Nem találtunk szignifikáns eltérést az LPS+anti-OX40 és kontroll csoport eredményei között.

A megfigyelési időszak végéig (142 nap) a CpG+anti-OX40 csoportból további két egér hullott el, illetve került kiirtásra rossz általános állapot miatt. A kísérletet túlélő 3 állat azóta is tumormentes.

Következtetés:

A CpG és az anti-OX40 elegye kifejezett tumorellenes aktivitást mutat az LPS+anti-OX40-hez és a kontrollhoz képest MB49-es sejtvonal esetén. Az LPS-el történő kezelés nem növelte az anti-OX40 hatékonyságát és nem okozott szignifikáns élettartam növekedést.



Előadások listája