2020. évi TDK konferencia

A zene állatokra való hatásának vizsgálata egy újonnan kutatott terület, amely az eddigi tanulmányok alapján rendkívül ígéretesnek tűnik. Azonban mivel ezen kutatások tesztalanyai főleg menhelyi-, panziós-, vagy oktatási célra alkalmazott egészséges állatok voltak, fontos, hogy növeljük a klinikai körülmények között végzett kutatások számát.

Kutatásom során egy állatorvosi rendelőben a következő hanganyagok hatását vizsgáltam kutyákon és macskákon egyaránt: klasszikus zene (gyors tempó), klasszikus zene (lassú tempó), David Teie által macskáknak komponált fajspecifikus zene, klasszikus zene (alatta hangoskönyv). A kisállatok stressz-szintjének megítélése azok rendelői viselkedése és testbeszéde alapján történt. A kutatás 2 héten keresztül zajlott, mely során minden állattal kapcsolatban 60 állatorvosi- és 60 tulajdonosi kérdőív gyűlt össze, ebből 34-et kutyatulajdonos és 26-ot macskatulajdonos töltött ki.

Zene hatására, az állatok közel fele (a kutyák 41%-a és a macskák 65%-a) a szokásos rendelői látogatásokhoz képest nyugodtabb volt a vizsgálat ideje alatt. A kutyák esetében a lassú klasszikus zene, macskák esetében pedig a gyors klasszikus zene hatására volt több olyan állat, ami önmagához képest nyugodtabb volt. Azonban csupán a macska-specifikus zene lejátszása során figyelték meg, hogy több macska is a hangforrás felé fordult. Ez arra utal, hogy a macskák figyelmét jobban felkelti a macska-specifikus zene. A macskák 46%-a a szokásoshoz képest kisebb mértékű szőrhullást mutatott és 36 %-át könnyebb volt kiemelni a hordozóból. A kutatásban részt vevő macskák közel fele volt együttműködő, míg a másik fele próbált elbújni, elmenekülni; azonban ezen utóbbi csoportba tartozóknak is a 64%-a magához képest nyugodtabb volt. Az állattulajdonosok 58%-a rövidebbnek ítélte a várakozási időt. A válaszadó gazdák 78%-a elmenne inkább egy távolabbi zeneterápiás rendelőbe, szemben a közelebbi rendelővel, ahol nem szól zene.

Ezek alapján a zeneterápia alkalmazása, egy új eszköz lehet a pacientúra növelésére, az állatok vizsgálat előtti- és alatti szorongásának csökkentésére, megkönnyítve ezzel a kezelhetőségüket és minimalizálva a kórházi dolgozók sérülésének a valószínűségét.