2020. évi TDK konferencia

Az emlőtumorok a kutyák leggyakoribb daganatai közé tartoznak. Legtöbb esetben az elsődlegesen választandó terápia a műtéti eltávolítás, de gyakran van szükség kiegészítő kemoterápiás kezelésre is. A gyógyszeres kezelés hatékonyságát azonban sok esetben befolyásolja a hatóanyagokkal szembeni multidrog rezisztencia (MDR). A rezisztencia mechanizmus hátterében sokszor az úgy nevezett ATP-binding casette (ABC) transzporterek állnak, közülük is leggyakoribb a P-glikoprotein (Pgp) jelenléte. A transzporter detektálására szolgáló funkcionális tesztek segítségével meghatározható a pumpa aktivitása különböző daganatos sejtek membránjában.

Kutatásunk során célunk volt, hogy megállapítsuk, hogy a Pgp funkció áramlási citometriával történő vizsgálata mennyire alkalmas az emlődaganatos minták terápiarezisztenciájának meghatározására, illetve, hogy a kapott eredmények felhasználhatók-e a betegség prognosztikájában.

35 kutya egészséges emlőszövetéből és emlődaganatos mintájából származó sejtek Pgp aktivitását mértük, melyhez az úgy nevezett calcein-próbát használtuk. A módszer egy festékanyag (Calcein-AM) segítségével teszi mérhetővé az áramlási citométer számára a fluoreszcencia intenzitást. A calcein pozitív és calcein negatív sejtek arányából kiszámoltuk az úgy nevezett multidrogrezisztencia aktivitási faktort (MAF). A MAF értékeket és egyéb paramétereket (életkor, testtömeg stb.) összehasonlítottuk a két csoportnál.

A MAF érték szignifikánsan magasabbnak bizonyult a daganatos sejtekben, mint a kontroll esetében (p=0,0022). Jellemzően nagyobb volt a calcein pozitív (efflux pumpával nem rendelkező) sejtek aránya (medián 95,5%) az egészséges szövetben, mint a tumor sejtekben (medián 81,5%), illetve a kontroll mintákban jóval alacsonyabb volt a calcein negatív (efflux pumpával rendelkező) sejtek száma a daganatos mintákkal összehasonlítva (medián 28,35% vs. 47%) (p=0,0381). A benignus és malignus daganatcsoportok vizsgálatából kiderült, hogy az előbbi esetében szignifikánsan alacsonyabb volt a betegek átlagéletkora (9 év, p=0,0397), kisebb volt a daganat mérete (1,75 cm, p=0,0261) és alacsonyabb volt a stádium besorolás (átlag 1, p=0,0008), szemben a malignus betegeknél mért adatokkal (átlagéletkor 11 év, daganat mérete 2,9 cm, stádium 3).

Eredményeink alapján elmondható, hogy a fluoreszcencia alapú vizsgálattal szignifikáns különbségeket találtunk az egészséges emlőszövet sejtjei és a daganatos sejtek értékei között. A MAF érték az ép emlőszövetben volt alacsonyabb, szemben a tumorsejtekkel. Azonban a MAF prognosztikai faktorként való alkalmazásához további vizsgálatok szükségesek.