A mellkasalakulás és a szív morfológiájának összevetése kutyákban CT alapú 3D rekonstrukciós technikával
Szilassy Veronika Orsolya V. évfolyam
Állatorvostudományi Egyetem, Anatómiai és Szövettani Tanszék
Témavezetők: Dr. Reinitz László Zoltán, Dr. Petneházy Örs

Absztrakt:

Kevés ismerettel rendelkezünk az eltérő testalkatú kutyák szívének és mellkas alakulásának kapcsolatáról, pedig lehetséges, hogy ezek hasznos információval szolgálnának egyes betegségek diagnosztikájában és patogenezisében.

Kutatásom célja, hogy a különböző konstitúciójú kutyákon elvégzett CT vizsgálatok alapján feltérképezzem az összefüggéseket a szív morfológiai jellemzői, valamint az alanyok mellkasának alakulása, testméretei között. Hipotézisünk szerint a különböző formájú mellkasok esetén nagyban eltér a szívtengely, a mellkasszög, a jobb és a bal kamra valamint a szemölcsizmok térfogatának aránya.

A vizsgálatban 15 darab szív- és mellkasi betegségektől mentes állat vett részt. Az állatok átlag súlya 11.95 kg, a legkisebb 7 kg, a legnagyobb 17.3 kg volt.

A CT felvételeket a Somogy Megyei Kaposi Mór Oktató Kórház, Dr. Baka József Diagnosztikai és Onkoradiológiai Központjában készítettük, a Medicopus Nonprofit Kft. munkatársaival. A vizsgálatokat egy Siemens Definition Flash Dual (Siemens AG, Erlangen, Germany) készülékkel végeztük, EKG-vezérelt szív vizsgálati protokollal.

A felvételeket a 3D Slicer program 4.10.2-es verziójával rekonstruáltuk. A mellkasokon mértük a mellkasszöget (gerincoszlop tengelye és a sternum tengelye közötti szög), mellkasbejárat és a bordák (#1;#6;#8;#11.) közötti távolságokat, a mellkas mélységét, a sternum görbület menti és nettó hosszúságát. A szíveken felvettük a bal és jobb kamra térfogatát, az aorta térfogatát, a szívtengely szögét és a bal kamra szemölcsizmainak térfogatát.

A szakirodalmi leírásoknak megfelelően a mellkasalakulást a legnagyobb mellkasmélység és a 8. bordapár távolságának aránya alapján határoztuk meg, és a mellkas formája szerint csoportokra osztottuk.

Eredményeink szerint a vizsgálati csoportunkban a mélységjellemző növekedésével a m. papillaris subatrialis összehúzódásának mértéke csökken (p=0.0132); a m. papillaris subauricularis-é pedig nő (p=0.0378). Az különböző mellkas alakulású csoportok között a jobb kamra térfogatában találtunk ANOVA teszttel szignifikáns különbséget (p = 0.0046).

Kutatásunk jövőbeli célja a mellkasalakulás és a szív morfológia közötti viszony vizsgálata 20-40 kilós állatokban.

Előadások listája