Tudományos Diákkör    
 
 
2023. TDK
2022. TDK
2021. TDK
» 2020. TDK
Felhívás
Meghívó 2020.
Állatorvos szekciók
Állatorvos zsűri
Díjak
Díjazottak
2019. TDK
2018. TDK
2017. TDK
2016. TDK
2015. OTDK
2015. TDK
2014. TDK
2013. TDK
2013. Támop
2013. OTKD
2012. TDK
2012. Támop
2011. TDK
2010. TDK
2009. TDK
2009. OTDK
2008. TDK
2007. TDK
2006. TDK
2005. TDK
2004. TDK
2003. TDK
2002. TDK
Home » Archívum » 2020. TDK

2020. évi TDK konferencia

Deoxinivalenol, T-2 toxin és ezek kombinációjának vizsgálata HIEC-6 sejtvonalon
Szabó Orsolya V. évfolyam
Állatorvostudományi Egyetem, Gyógyszertani és Méregtani Tanszék
Témavezetők: Pásztiné Dr. Gere Erzsébet, Dr. Czimmermann Ágnes Eszter

Absztrakt:

A gabona és a gabona alapú élelmiszerek potenciális mikotoxin szennyezettsége jelentős veszélyt hordoz magában. A táplálkozással bevitt, a Fusarium fajok által termelt, trichotecén vázas deoxinivalenol (DON) és T-2 toxin változatos megjelenésű és időtartamú betegségeket okozhat, így a jelentős gazdasági károkon túl súlyos egészségügyi kockázatot jelent. A DON és T-2 toxin együttesen is előfordulhatnak a fertőzött növényekben, ezért kombinációjuk hatásának feltérképezése gyakorlati jelentőségű bélhámsejt modelleken.

A kutatás során humán, nem-daganatos vékonybélhám sejtvonalon, a HIEC-6 sejteken vizsgáltuk a DON-t és a T-2 toxint önmagában és kombinációban alkalmazva. A sejtek életképességét MTS módszerrel, az extracelluláris hidrogén-peroxid (H2O2) szintet Amplex Red technikával, az intracelluláris redox állapotot DCFH-DA próbával, az IL-6 és IL-8 gyulladásos citokinek koncentrációját szendvics ELISA-módszerrel valamint a klaudin-1 és az okkludin lokalizációját immunfluoreszcens festéssel, konfokális mikroszkóppal határoztuk meg.

24 órás kísérleti eredményeink szerint DON esetében 5 µmol/L, T-2 toxin esetében 10 nmol/L és DT2 kombinációs kezeléseknél 5 µmol/L DON + 10 nmol/L T-2 koncentrációknál szignifikáns sejthalált figyeltünk meg. 24 órával a kezelés után az 1 µmol/L DON és az 5 nmol/L T-2 kezelés, illetve a 1 µmol/L DON + 5 nmol/L T-2 kombinációs DT2 kezelés szignifikánsan emelte meg az extracelluláris H2O2 termelést és az intracelluláris oxidatív stresszt a kontroll értékekhez képest. A kezelések mindegyike szignifikánsan növelte az IL-6 és IL-8 szinteket mikotoxin terhelést nem kapott sejtek alap IL-6 és IL-8 termeléséhez képest. A mikotoxin expozíció csökkentette a klaudin-1 fehérje expresszióját, míg az okkludin fehérje expressziója változatlan maradt.

Összefoglalva, kutatási munkánkban elsőként vizsgáltuk HIEC-6 sejtvonalon a DON és a T-2 sejtéletképességre gyakorolt hatásait a mikotoxinokat külön-külön és kombinációban adva, 24 órás inkubációs időt alkalmazva. Megállapítottuk, hogy a HIEC-6 sejtvonal alkalmas vizsgálati modell az élelmiszerekben előforduló mikotoxin szennyeződések gyulladáskeltő és oxidatív stresszt előidéző tulajdonságainak meghatározásában. Az eredményeink alapján megállapítható, hogy a nem-citotoxikus koncentrációban adott mikotoxin kezelések növelték az extra- és intracelluláris oxidatív stresszt, illetve a gyulladásos IL-6 és IL-8 citokinek termelődését. A DON és a T-2 külön-külön, illetve kombinációban alkalmazva is szignifikánsan csökkentette a TJ fehérjék közül a klaudin-1 expresszióját, míg az okkludin koncentrációja nem változott szignifikáns mértékben a mikotoxin expozíciót követően.



Előadások listája