2020. évi TDK konferencia

Az állatok jelentős részénél a hímek versengenek egymással a párosodásért. Ennek egyik eredményeként megpróbálhatják monopolizálni a nőstényeket azok őrzésével. A hímek a nőstények közelében tartózkodhatnak vagy olyan képleteket, párzási dugókat készíthetnek a párosodás során, amelyek elzárják a nőstények párzónyílását. Ezek pl. rágcsálóknál, pókoknál, rovaroknál gyakori képletek, amelyeket kívülről pajzs övezhet, mint az Apolló-lepkéknél. Rovaroknál gyakran a nagyobb termetű nőstények szaporodási sikere magasabb. Ha ez igaz párzási dugót készítő fajoknál, a hímek dugóba való befektetését befolyásolhatja a nőstények várható reproduktív értéke, amit testméreteik alapján becsülhetnek meg.

Kérdésem, hogy a nőstény termete prediktálja-e, hogy a hím pajzsot készít egy párzást követően a dugóra, és ha igen, mekkorát? Hipotézisem, hogy a nagyobb termetű nőstény nagyobb valószínűséggel kap pajzsot, mint dugót, és a nagyobb nőstények nagyobb pajzsot kapnak a kisebbeknél. A párzási időszak előrehaladtával várhatóan kisebb valószínűséggel kapnak pajzsot, mivel a hímek aránya és ezáltal köztük a versengés mértéke a populációban csökken, akárcsak a nőstények várható élettartama, és így várható reproduktív értéke.

Jelölés-visszafogással vizsgáltunk egy kis Apolló-lepke populációt a Visegrádi-hegységben 2015–2020 között. Minden egyedet megpróbáltunk befogni és egyedileg jelölni. Mértük a torszélességet, szemszélességet, a pödörnyelv és a szárny hosszát és a tömeget. Mértük a pajzs hosszát az azt viselő nőstényeknél, a többinél a párzónyílásban található dugókat vagy azok hiányát fényképekkel dokumentáltuk. Logisztikus regresszióval vizsgáltuk, prediktálják-e a testméretek és a repülési időszak azt, hogy egy nőstény pajzsot vagy dugót kapott-e első alkalommal, amikor biztosan ismert, hogy már párosodott. Lineáris regresszióval vizsgáltuk, hogy a nőstény termete összefügg-e a pajzs hosszával.

A szélesebb fejű nőstények gyakrabban hordtak pajzsot, mint dugót 2015-ben, ez más évben nem volt kimutatható. A többi testméret nem állt összefüggésben a pajzs/dugó viselésével. A nőstények a repülési időszak során egyre ritkábban hordtak pajzsot és egyre gyakrabban dugót. Termetük e változók szerint nem befolyásolja a hímek döntését a pajzs készítéséről. Mivel a hímek korábban jelennek meg a repülési időszakban a nőstényeknél, a repülés kezdetén a hím-eltolt ivararány erős versengést eredményez. Ennek mértéke valószínűleg a legtöbb esetben akkora, hogy nem éri meg a hímeknek a nőstények közt válogatni: pajzsot érdemes készíteniük. Idővel az ivararány megfordul és az idősebb nőstények reproduktív értéke csökken, ahogy valószínűleg az öreg hímek azon képessége is, hogy a pajzs elkészítéséhez szükséges anyagot megtermeljék. Ez magyarázhatja, hogy idővel egyre kevésbe éri meg a hímek számára sokat fektetni párjuk monopolizálásába – ha egyáltalán képesek még rá.