2020. évi TDK konferencia

A gyógyszerek segédanyagai nagyban befolyásolhatják a hatóanyag farmakokinetikai és farmakodinámiai jellemzőit, melynek vizsgálata elengedhetetlen a gyógyszerfejlesztés során. Különböző in vitro modellek használata kiemelt jelentőséggel bír az állatkísérletek számának csökkentésében (illeszkedve a 3R elvhez), valamint a gyógyszerfejlesztéshez szükséges idő és anyagi ráfordítás optimalizálásában. Jelen vizsgálat célja az volt, hogy létrehozzunk egy in vitro modellt a gyógyszerek felszívódásának tanulmányozására, valamint, hogy ennek segítségével összehasonlítsuk két, különböző segédanyagokat tartalmazó premix esetén a hatóanyagok transzcelluláris transzportját.

A két vizsgált premix doxiciklin-hiklát hatóanyagot tartalmazott, ugyanolyan koncentrációban, így pozitív kontrollként ezt a vegyületet szerepeltettük. A vizsgálathoz IPEC-J2 sertés vékonybélhám eredetű, nem transzformált sejtkultúrát használtunk. A sejteket membrán inzerten tenyésztettük, amíg el nem érték az összefüggő, egysoros sejtréteget. Ezt követően a sejtek apikális felszínéhez hozzáadtuk a különböző premixeket, valamint a tiszta hatóanyagot tartalmazó kezelőoldatokat, míg a bazolaterális kompartment csak tiszta tápfolyadékot tartalmazott. A kezelést követő 1, 2 és 4 órával mintát vettünk az apikális és bazolaterális kompartmentekből egyaránt, majd a mintákból nagynyomású folyadékkromatográfiával (HPLC) meghatározásra került a doxiciklin-hiklát koncentrációja.

A hatóanyag koncentrációja minden kezelés esetén idővel folyamatosan csökkent az apikális kompartmentben, míg a bazolaterális térben konstans emelkedést mutatott. Az apikálisan megfigyelt csökkenés mértéke között nem volt szignifikáns eltérés a két premixet összehasonlítva, a tiszta hatóanyag esetén azonban szignifikánsan (p<0,05) gyorsabb csökkenés volt tapasztalható a premixekhez képest. A bazolaterális kompartmentben mért koncentráció növekedésben nem volt szignifikáns eltérés egyik csoportban sem.

Az eredmények alapján elmondható, hogy a két premix eltérő segédanyagai ellenére nem volt különbség a hatóanyag transzportjában az in vitro modell rendszerünkben, azonban a tiszta hatóanyaghoz képest a premixek egyéb összetevői befolyásolták a transzcelluláris transzportot. A kapott eredmények információt szolgáltatnak a doxiciklin-hiklát felszívódásáról, azonban további in vivo vizsgálatok szükségesek a modell megbízhatóságának és pontosságának megállapításához. Az általunk fejlesztett modell a későbbiekben alkalmas lehet a gyógyszertranszport in vitro vizsgálatára, hozzájárulva ezzel egy költség- és időhatékonyabb gyógyszerfejlesztési folyamat kialakításához.