Tudományos Diákkör    
 
 
2023. TDK
2022. TDK
2021. TDK
» 2020. TDK
Felhívás
Meghívó 2020.
Állatorvos szekciók
Állatorvos zsűri
Díjak
Díjazottak
2019. TDK
2018. TDK
2017. TDK
2016. TDK
2015. OTDK
2015. TDK
2014. TDK
2013. TDK
2013. Támop
2013. OTKD
2012. TDK
2012. Támop
2011. TDK
2010. TDK
2009. TDK
2009. OTDK
2008. TDK
2007. TDK
2006. TDK
2005. TDK
2004. TDK
2003. TDK
2002. TDK
Home » Archívum » 2020. TDK

2020. évi TDK konferencia

Gyógyszerfelszívódás modellezése sertés eredetű vékonybélhám sejtkultúrán
Hunter Lucas Ellis VI. évfolyam
Állatorvostudományi Egyetem, Gyógyszertani és Méregtani Tanszék
Témavezetők: Dr. Karancsi Zita, Dr. Kovács Dóra

Absztrakt:

A gyógyszerek segédanyagai nagyban befolyásolhatják a hatóanyag farmakokinetikai és farmakodinámiai jellemzőit, melynek vizsgálata elengedhetetlen a gyógyszerfejlesztés során. Különböző in vitro modellek használata kiemelt jelentőséggel bír az állatkísérletek számának csökkentésében (illeszkedve a 3R elvhez), valamint a gyógyszerfejlesztéshez szükséges idő és anyagi ráfordítás optimalizálásában. Jelen vizsgálat célja az volt, hogy létrehozzunk egy in vitro modellt a gyógyszerek felszívódásának tanulmányozására, valamint, hogy ennek segítségével összehasonlítsuk két, különböző segédanyagokat tartalmazó premix esetén a hatóanyagok transzcelluláris transzportját.

A két vizsgált premix doxiciklin-hiklát hatóanyagot tartalmazott, ugyanolyan koncentrációban, így pozitív kontrollként ezt a vegyületet szerepeltettük. A vizsgálathoz IPEC-J2 sertés vékonybélhám eredetű, nem transzformált sejtkultúrát használtunk. A sejteket membrán inzerten tenyésztettük, amíg el nem érték az összefüggő, egysoros sejtréteget. Ezt követően a sejtek apikális felszínéhez hozzáadtuk a különböző premixeket, valamint a tiszta hatóanyagot tartalmazó kezelőoldatokat, míg a bazolaterális kompartment csak tiszta tápfolyadékot tartalmazott. A kezelést követő 1, 2 és 4 órával mintát vettünk az apikális és bazolaterális kompartmentekből egyaránt, majd a mintákból nagynyomású folyadékkromatográfiával (HPLC) meghatározásra került a doxiciklin-hiklát koncentrációja.

A hatóanyag koncentrációja minden kezelés esetén idővel folyamatosan csökkent az apikális kompartmentben, míg a bazolaterális térben konstans emelkedést mutatott. Az apikálisan megfigyelt csökkenés mértéke között nem volt szignifikáns eltérés a két premixet összehasonlítva, a tiszta hatóanyag esetén azonban szignifikánsan (p<0,05) gyorsabb csökkenés volt tapasztalható a premixekhez képest. A bazolaterális kompartmentben mért koncentráció növekedésben nem volt szignifikáns eltérés egyik csoportban sem.

Az eredmények alapján elmondható, hogy a két premix eltérő segédanyagai ellenére nem volt különbség a hatóanyag transzportjában az in vitro modell rendszerünkben, azonban a tiszta hatóanyaghoz képest a premixek egyéb összetevői befolyásolták a transzcelluláris transzportot. A kapott eredmények információt szolgáltatnak a doxiciklin-hiklát felszívódásáról, azonban további in vivo vizsgálatok szükségesek a modell megbízhatóságának és pontosságának megállapításához. Az általunk fejlesztett modell a későbbiekben alkalmas lehet a gyógyszertranszport in vitro vizsgálatára, hozzájárulva ezzel egy költség- és időhatékonyabb gyógyszerfejlesztési folyamat kialakításához.



Előadások listája