2020. évi TDK konferencia

A takarmányok T-2 mikotoxinnal való szennyezettsége világszerte jelentős probléma a baromfitartásban. Mivel a toxin által előidézett káros hatások gyakran nehezen felismerhető, aspecifikus tünetekben nyilvánulnak meg, valamint a toxin szervezetbe jutása hajlamosító tényező lehet további, másodlagos megbetegedések kialakulására, jelenléte az állategészségügyi vonatkozásokon túl komoly gazdasági károkat is okozhat. Kutatásunk során célunk a T-2 toxin immunmoduláns és citotoxikus hatásainak vizsgálata volt primer, egyrétegű, csirke eredetű májsejt mono-kultúrán, illetve májsejt – nem-parenchimális sejt ko-kultúrán, amelyek alkalmasak a toxin metabolizmusában központi szerepet játszó máj gyulladásos, illetve egyéb stresszorokra adott válaszmechanizmusainak tanulmányozására.

A sejttenyészeteket 10, 100 és 1000 nmol/l koncentrációjú T-2 toxint tartalmazó tápfolyadékkal kezeltük 8, illetve 24 órás inkubációs időket alkalmazva. A sejtek metabolikus aktivitásának változását CCK-8 teszt segítségével mértük, a reaktív oxigén gyökök képződését Amplex Red módszerrel mutattuk ki, a hősokkfehérje-70 (HSP70) termelődésének mértékét és a különböző gyulladásos citokinek koncentrációját, mint például az interleukin (IL)-6 és IL-8, csirke specifikus ELISA teszttel vizsgáltuk.

Eredményeink szerint a metabolikus aktivitás jelentősen lecsökkent a toxin hatására mindkét sejtmodellen, mindegyik alkalmazott koncentrációban és mindkét inkubációs idő során. A HSP70 és IL-8 koncentrációja jelentősen megemelkedett a hepatocita mono-kultúrák tápfolyadékában magasabb koncentrációban alkalmazott T-2 toxin hozzáadását (HSP70 esetében 100, illetve 1000 nmol/l; IL-8 esetében 1000 nmol/l koncentráció) követően 24 órás inkubációs idő után. Hasonlóképpen, az IL-6 szintje szignifikánsan megemelkedett 100, illetve 1000 nmol/l koncentrációjú T-2 toxin hozzáadását követően mindkét sejtmodell esetében, mely változást azonban csak 8 óra inkubáció után tapasztaltuk. A toxin általános károsító hatásának ellenére jelentős különbségeket nem figyeltünk meg a reaktív oxigén gyökök termelődésének mértékében. Továbbá, a T-2 toxin kezeléstől függetlenül eltérő mértékű H2O2, HSP70 és IL-8 koncentrációkat figyeltünk meg a különböző típusú sejttenyészetekben.

Összességében elmondható, hogy a kialakított primer sejttenyészetek megfelelő modellként szolgáltak a T-2 toxin okozta molekuláris hatások tanulmányozására. A toxin elsődlegesen a sejtek metabolikus aktivitását, valamint azok immunstátuszát befolyásolta. Mivel az extracelluláris H2O2 szintekben nem észleltünk változást, feltételezhető, hogy a reaktív oxigén gyökök szerepe nem kulcsfontosságú a toxin által kifejtett citotoxikus hatások kialakításában csirkében. Mindezek felhívják a figyelmet arra, hogy a káros faktorok feltételezett kölcsönhatásainak sejtszintű, részletes vizsgálata hozzájárulhat a brojlercsirkék számos állomány-egészségügyi és termelési problémája mögött húzódó folyamat mélyebb és pontosabb megértéséhez.