2020. évi TDK konferencia

Az embert nap mint nap érik különböző környezeti és társadalmi behatások, legyen szó akár pozitív vagy negatív, másik embertárstól származó (szociális) vagy személytől független (nem szociális) eseményekről. A különböző ingerek hatására érzelmek, az érzelmek hatására pedig viselkedési formákat alakulnak ki. Ilyen érzelem például az öröm vagy a félelem. Számos olyan mentális betegség ismert, melyekben a megfelelő válaszreakció hiánya vagy éppen a fokozott megléte okoz problémákat, kihatva az ember életére, társas kapcsolataira, munkájára és egyes esetekben még a fizikális egészségére is. Viszont ahhoz, hogy ezek gyógyíthatók legyenek, először a betegségért felelős agyi mechanizmusokat kell megérteni.

A szakirodalmi adatok és az eddigi eredményeink szerint az amygdala komplex elsődleges szerepet játszhat az érzelmeken alapuló viselkedésformák kialakulásában. Különösen 4 almagja kapott az eddigiekben kitűntetett szerepet: a laterális, basolaterális, a centrális amydala és az ezek között elhelyezkedő interkaláris sejtcsoport. Felmerül a kérdés, hogy valamennyi azonos módon vesz-e részt az egyes behatásokra kialakított válaszreakciókban.

Ennek megválaszolására kísérleti modellállatként hím egereket tettünk ki különböző ingereknek, majd korán aktiválódó gén, a c-Fos expressziójának feltérképezésével vizsgáltuk meg a 4 amygdaláris mag aktiválódását. A negatív szociális ingerként alkalmazott természetes predátor (macska, róka) szag és a negatív nem-szociális inger, a félelmi kondicionálás félelem érzetet (ledermedést) váltott ki. Pozitív (örömérzetet) szociális ingerként hormonnal kezelt nőstényt helyeztünk a kísérleti állat mellé, míg nem-szociális behatásként cukrozott tejet alkalmaztunk. A behatások után 60 perccel az egereket perfundáltuk és az agymetszeteiken hisztokémiai festéseket végeztünk.

Peroxidáz és többszörös fluoreszcens immunfestési eljárások során megjelenítettük az inger-aktivált, c-Fos fehérjét termelő idegsejteket, valamint különböző neurokémiai markerekkel azonosítottük az egyes amygdala magokat. Előzetes eredményeink alapján megállapítható, hogy az egyes behatások más-más amygdala területen okoztak idegsejt aktivációt (pl. cukrozott tej a centrális amygdalában és félelmi kondicionálás a laterális amygdalában), melyek hozzájárulhatnak a megfelelő érzelmi reakciók kialakulásához.

Ezen eredmények segítségével pontosabb képet kaphatunk arról, hogy mely érzelmi behatások melyik amygdaláris hálózatot aktiválják, hozzájárulva a stimulushoz kapcsolható mentális betegség (pl. kórós zabálás vagy pánik-betegségek) mögött meghúzódó agyi folyamatok megértéséhez.