2020. évi TDK konferencia

Az Escherichia coli egy széles körben előforduló Gram-negatív baktérium, amely nem csak a normális bélflóra alkotójaként, hanem számos megbetegedés kiváltójaként is ismeretes. Így megkülönböztetünk extraintesztinális és intesztinális patogén E. coli törzseket attól függően, hol okoznak elváltozásokat. Az intesztinális kórképeket okozó törzsek közé tartoznak az enteropatogén E. coli-k (EPEC), amelyeket pilus termelő képességük alapján tipikus (tEPEC) és atipikus (aEPEC) csoportba sorolhatunk. A tEPEC törzsek hordozói és gazdái az emberek, az állatok csak időlegesen hordozhatják őket, azonban már csak ritkán okoznak hasmenéses megbetegedéseket emberekben. Ennek helyét vette át a hasmenéses járványokat is kialakítani képes aEPEC, amely nem csak a fejlődő, hanem a fejlett világban is előfordul. Az aEPEC törzsek az állatok körében (szarvasmarha, sertés, juh, házi tyúk, pulyka, kutya, macska) is nagy gyakorisággal előfordulnak és így fertőzési forrásként szolgálhatnak az ember számára. Egyes esetekben pedig éppen az aEPEC az, amely nagyban képes befolyásolni az állatokban előforduló hasmenéses megbetegedések kimenetelét. Jelen kutatásom célja volt, ezért felmérni az eddig még nem kutatott hazai pulyka-, liba- és kacsa-állományokban megtalálható E. coli patotípusokat és ezek gyakoriságát.

Összesen 243 mintát gyűjtöttünk magyarországi két baromfi vágóhidról és a NÉBIH ÁDI budapesti laborjából, különböző korosztályokból és származási helyekről. Így 87 kacsa, 101 liba és 55 pulyka E. coli-t sikerült izolálnunk az állatok vakbeléből klasszikus bakteriológiai módszerekkel. Az egyes E. coli patotípusokat a fő virulencia génjeik alapján, PCR segítségével azonosítottuk be. A patotípusba sorolt E. coli-k antibiotikum rezisztenciáját korongdiffúziós módszerrel állapítottuk meg.

A 243 mintából, 2 libából és 2 pulykából származó aEPEC törzset sikerült izolálnunk. Ez a négy törzs tömött libákból és 4 hetes brojler pulykákból származtak. Ezen törzsek antibiotikum rezisztencia szempontjából mind multidrog rezisztensnek minősültek.

Eredményként elmondhatjuk, hogy az irodalmi adatok alapján először sikerült aEPEC törzset vízi szárnyasokból kimutatnunk. A pulykák esetében az aEPEC előfordulása nem újdonság és összhangban van az irodalomban fellelhető adatokkal. A saját vizsgálataink és az irodalmi adatok alapján elmondható, hogy a baromfifélékben az aEPEC általánosan előfordul, azonban nem egyenletesen. Az aEPEC gyakorisága, jelenléte az életkor növekedésével csökken, viszont stresszorok, mint például a tömés, zsúfolt tartás újból lehetőséget teremthet a megjelenésére.