Tudományos Diákkör    
 
 
2023. TDK
2022. TDK
2021. TDK
» 2020. TDK
Felhívás
Meghívó 2020.
Állatorvos szekciók
Állatorvos zsűri
Díjak
Díjazottak
2019. TDK
2018. TDK
2017. TDK
2016. TDK
2015. OTDK
2015. TDK
2014. TDK
2013. TDK
2013. Támop
2013. OTKD
2012. TDK
2012. Támop
2011. TDK
2010. TDK
2009. TDK
2009. OTDK
2008. TDK
2007. TDK
2006. TDK
2005. TDK
2004. TDK
2003. TDK
2002. TDK
Home » Archívum » 2020. TDK

2020. évi TDK konferencia

A kisagyi és hippokampális szinaptikus kapcsolatok vizsgálata autizmus-egérmodellen
Hanrahan Caitlin IV. évfolyam
Állatorvostudományi Egyetem, Anatómiai és Szövettani Tanszék
Témavezető: Dr. Rácz Bence

Absztrakt:

Az autizmus spektrum-betegség (Autism spectrum disorder - ASD) alatt jellemzően olyan neurológiai rendellenességek csoportját értjük, amelyeknél gyakorta előfordulnak fejlődési, viselkedési és szociális zavarok, továbbá gyakran sérült a közvetlen és kölcsönös verbális ill. nonverbális kommunikáció. Az érintett egyéneknél gyakori a figyelemzavar, a szociális érintkezés zavarai, továbbá a kognitív és szenzomotoros képességeik is csökkentek. Az ASD több genetikai kockázati tényezőt is magában foglal, így a súlyosság és a jelentkező tünetek széles spektrumát fedik le. Az egyik legjobban tanulmányozott gén a CNTNAP2, amely az ún. neurexin szupercsaládban egyik fő fehérjéjét kódolja. A géntermék alapvető szerepet játszik az idegsejtek közötti kapcsolatok kialakításában és stabilizálásában. Jelenléte és funkciója számos agyterületen bizonyított, (pl. agykéreg, hypothalamus, hippocampus, kisagy, stb.) Azoknál az egereknél, amelyekből hiányzik vagy sérült ez a fehérje, jellemző viselkedésbeli változások mellett az idegsejtek nyúlványainak változását is megfigyelték. Jelen munkában ezért vad- és génkiütött egerek agyának kognitív és motoros funkciókért felelős két agyterületét, a hippocampus és a cerebellum szinaptikus ultrastruktúráját vizsgáltunk meg és hasonlítottuk össze transzmissziós elektronmikroszkóppal. Kvantitatív statisztikai módszerekkel feltártuk a vad típusú és génkiütött egerek azonos agyterületei között az esetleges különbségeke (pl. a szinaptikus kapcsolatok sűrűségét és morfológiai jellemzőit). Adataink korrelálnak a korábbi funkcionális vizsgálatok adataival, és a szinapszis fejlődésének rendellenességeit mutatják a vizsgált agyi régiókban. Eredményeink egy lépéssel közelebb visznek az autizmusban szenvedő betegek neurológiai hátterének megértéséhez.



Előadások listája