2020. évi TDK konferencia

A vaddisznók száma és egyedsűrűsége Európa-szerte növekvő tendenciát mutat, Magyarországot is beleértve. Jelenlétük vadászati szempontból előnyös, de jelentős mezőgazdasági károkat okoznak, élőhelyeket tesznek tönkre és vízminőségi problémákért is felelősek. Mindezek mellet a vaddisznók kullancsokat hordozhatnak és vektor-borne kórokozóknak lehetnek a rezervoárjai, így jelentős a szerepük lehet ezek állatról emberre való terjesztésében. Az utóbbi szempont állatorvosi, orvosi és járványtani jelentősége az elmúlt néhány év folyamán növekedett, hiszen az elmúlt években egyre több vaddisznóészlelést jelentettek urbanizált területekről (kertek, városi parkok, utcák). Ennek ellenére Európában kevés az adat a vaddisznók kullancsfertőzöttségéről.

Ehhez a vizsgálathoz nem gazdaspecifikus vérszívó ektoparaziták, azaz 333 kullancs és 3 kullancslégy állt rendelkezésünkre 51 vaddisznóról 32 városkörnyéki helyszínről, Magyarország 14 megyéjéből. Voltak közöttük régebbi minták a 2005 és 2008 közötti időszakból, de új mintákat is gyűjtöttünk 2019 és 2020 folyamán. Öt kullancsfajt azonosítottunk: mindkét mintacsoportban találtunk Dermacentor reticulatus (n=165), Ixodes ricinus (n=90) és Haemaphysalis concinna (n=29) fajokat, míg a H. inermis (n=29) és a D. marginatus (n=20) csak a régebbi mintákban fordult elő. Ezeknek a kullancsoknak a szezonalitása megfelelt az ismert életmódjuknak. Továbbá két Lipoptena cervi és egy Hippobosca equina kullancslegyet is találtunk, melyek közül az utóbbi első adat vaddisznóról.

DNS-kivonást követően a kullancsokat három, kullancs által terjesztett kórokozó csoportra szűrtük. Mindegyik minta negatív eredményt mutatott brucellákra, melyeket friss jelentések szerint a D. marginatus transzovariálisan hordozhat. Négy D. reticulatus kullancsban Babesia canis DNS-t, míg egy H. concinna nimfában zoonótikus babesiát találtunk (az utóbbit nemrégiben Szlovéniában, kevesebb mint 100 kilométerre a gyűjtőhelyünktől mutatták ki emberben). Ezenfelül Anaplasma phagocytophilum került kimutatásra a D. reticulatus (n=1), H. concinna (n=3) és I. ricinus (n=15) kullancsokban. Az utóbbi két kullancsfajból kimutatott változat filogenetikailag zoonotikus ekotípusokkal alkotott egy csoportot.

Következésképpen, és figyelembe véve a hazai vaddisznók brucella-fertőzöttségét, adatinkból úgy tűnik, hogy a vaddisznón élősködő kullancsoknak nincs vagy nem jelentős a szerepe e kórokozók terjesztésében. A vaddisznóknak ellenben szerepe van B. canis-hordozó D. reticulatus városi környezetbe juttatásában, mivel ez utóbbi kullancsfaj madarakon jellemzően nem fordul elő. Legfontosabb következtetésünk, hogy a vaddisznók kullancsaik révén hozzájárulhatnak egy zoonótikus Babesia-faj és az A. phagocytophilum zoonótikus változatának terjesztéséhez.