2020. évi TDK konferencia

Kutyák mellkasi röntgendiagnosztikájában a szívárnyék leírása során gyakran sor kerül az egyes szívüregek leíró jellemzésére (pl. jobbszívfél-megnagyobbodás, balpitvar-tágulat). A szívüregek méretbeli változásaira a röntgenfelvételen a szív körvonalának morfológiájából lehet következtetni, de ennek megítélése meglehetősen szubjektív. Tanulmányunk egy összehasonlító vizsgálat, amely azt vizsgálja, mennyire felelnek meg a radiológiai paraméterek a témában gold standardnak számító echocardiographiás paramétereknek az egyes szívüregek tekintetében.

A vizsgálatokat olyan kutyákon végeztük, amelyek az Állatorvostudományi Egyetem Kisállatklinikájára érkeztek és mind mellkasi röntgenfelvétel, mind szívultrahang-vizsgálat készült róluk. Feltétel volt, hogy az egyes vizsgálatok maximum 24 órás eltéréssel készüljenek. Ennek 100 kutya felelt meg (30 egészséges és 70 beteg egyed), az ivararány 55/45 volt a szukák javára.

Az egyes szívüregek nagyságát a röntgenfelvételen és az ultrahangvizsgálaton is elbíráltuk és összevetettük. A röntgen esetében az interobserver variabilitást egy kezdő és egy gyakorlott értékelő bevonásával vizsgáltuk. Az adatokat táblázatba gyűjtöttük. Az ultrahangos eredményeket „normál” és „megnagyobbodott” csoportokba soroltuk, mivel itt ezek a kategóriák jól definiáltak. A röntgenleleteken a „normál”, „kétes-” „kétes+” és „megnagyobbodott” kategóriákat alkalmaztuk, amely felosztás tükrözi a megítélés szubjektívebb jellegét. Az ultrahangot gold standardnak véve kiszámítottuk a röntgenvizsgálat specificitását és szenzitivitását az egyes szívüregekre a különböző vizsgálók esetén, illetve kettejük átlagára nézve is.

A röntgen specificitása a bal kamra esetén 80%, a bal pitvar esetén 69,7% volt. A bal kamra és pitvar esetében a szenzitivitás 40% ill. 57,1% volt. A jobb kamra megnagyobbodására nézve a röntgenvizsgálat specificitása 29,6%, a jobb pitvar esetében 39,3% volt, míg a jobb kamrára nézve a szenzitivitás 22,2%, a jobb pitvar esetében pedig 18,2% volt.

Ezek alapján a röntgen a legmegbízhatóbb prediktornak a bal kamra esetében bizonyult, míg a legbizonytalanabbul a jobb pitvar méretét tudta megítélni. A két röntgen vizsgáló közötti egyezés a bal kamra vizsgálata során 63%, a bal pitvar esetén 64%, a jobb kamra és jobb pitvar pedig egyaránt 46% volt.

Az eredmények megerősítik, hogy a röntgenvizsgálat az egyes szívüregek megnagyobbodásának csupán a gyanúját képes felvetni és egyben számszerűsítik az röntgenvizsgálat pontatlanságát a szívüreg méretek megítélésének tekintetében.