2020. évi TDK konferencia

A kuvasz fajta már évszázadok óta hű társa a magyar népnek, kivételes testfelépítése és temperamentuma az egyik legkiemelkedőbb pásztorkutyává tette. Mivel a pásztor munka csökkent a XX. században a kutyákat inkább házőrzésre használták. Ez hozzájárult ahhoz, hogy a kuvasz már-már elveszítette ősi szerepét, gyakorlati jártasságát és inkább mint az ember társa és barátja szerepét tölti be.

Jelenleg két tenyészcél áll egymással szemben. Míg az egyik, a show kutyaként tenyésztett kuvaszok minél pontosabb megfelelése a standard fajtaleíráshoz közelít, addig a másik, inkább a kuvaszok gyakorlati jártasságára mint pásztorkutyák, az ősi ösztön felébresztésére alapszik.

A vizsgált kuvasz állomány adatfelvétele 2015 és 2020 között történt, a Magyar Kuvasz Fajtagondozó Egyesület ETSZ által rendezett tenyészszemléken. A vatem használata és a rendelkezésre állt adatok feldolgozása után statisztikailag kiértékeltük a kuvasz állomány testméretbeli és küllemi változásaikat az évek múlásával.

Mindemellett, az eredményeket összevetettük a múlt évszázad standarjaivel is, az 1935-ös évig visszamenőleg, hiszen akkoriban kezdődött a fajta céltudatos tenyésztése, így végig tudtuk követni a fajtaleírás és az elvárások változásait, az egyre szorosabb standard kialakulását, ahogy a fajta tenyésztésében egyre nagyobb szerepet játszott az előírt fajtajelleg megjelenése.

Az eredmények azt mutatták, hogy megoldást jelenthet a fajtastandard „tágítása, bővítése”, mert ez segíthet abban, hogy a küllemi előírások ne zárjanak ki a tenyésztésből egyébként jól dolgozó kutyákat, melyek kisebb eltéréseket mutatnak a fajta jellegtől, viszont munkakutyaként tökéletesen megállják a helyüket. Tehát nagyobb hangsúlyt is lehetne fektetni az elbírálásnál a kutya munkabírására és teljesítményére a gyakorlatban. A szélesebb standard egyebek mellett segíthet a fajta beltenyésztésének csökkentésében, ami egy egészségesebb állományt és biztosabb jövőt garantálna eme ősi magyar kutyafajta számára.