|
||||
Home
» Archívum
» 2020. TDK
2020. évi TDK konferenciaH. Szabó Delfin Rebeka VI. évfolyam Állatorvostudományi Egyetem, Gyógyszertani és Méregtani Tanszék Témavezető: Dr. Jerzsele Ákos A társállatpraxisban a külső hallójáratgyulladás a leggyakoribb megbetegedések egyike. Mind a humán medicinában, mind az állatorvoslásban is egyre gyakrabban figyelhetjük meg a dobhártya perforációjával járó, szuppuratív fülgyulladások kialakulását, melyek kóroktanában főként különböző Gram-negatív baktériumok, elsősorban Pseudomonas aeruginosa játszanak szerepet. A kórképet gyakran középfülgyulladás és krónikus otitis kialakulása kíséri, amelyek akár a hallás károsodását is okozhatják. Az otitisben szerepet játszó mikroorganizmusok több antibiotikus készítménnyel szemben is érzékenynek bizonyulnak, de ezek nem mindegyike alkalmazható biztonságosan, potenciális ototoxikus hatásuk miatt. A kórokozó baktériumok érzékenységét a biofilmek kialakulása is jelentős mértékben befolyásolja, amely egy védőpajzsot képez a kórokozók köré, mely csökkenti az alkalmazott hatóanyagok penetrációját, ezzel növelve az antibiotikumokkal szembeni rezisztenciát. Tanulmányunk célja egy olyan, társállatok külső hallójáratgyulladásának kezelésére alkalmazható antibakteriális hatással bíró fülcsepp kifejlesztésének elősegítése volt, amely a dobhártya perforációjával járó esetekben is alkalmazható a hallás károsítása nélkül, képes feltörni a baktériumok által termelt biofilmet és minimalizálja a rezisztens baktériumtörzsek szelekciójának esélyét. Kísérletünk során a fülcseppben található antibiotikum, a biofilmellenes hatású adalékanyagok, illetve az antibakteriális hatással bíró illóolajok ototoxicitását vizsgáltuk. Vizsgálatainkat élő nyulakon végeztük, teljes anesztéziában, az Otodynamics Otoport ABR nevű készülék segítségével. A BAER hallásteszt elvégzésével megállapítottuk az állatok hallásának épségét, majd teljes altatásban fájdalomcsillapítás kíséretében endoszkóp segítségével egy 2mm-es lyukat képeztünk a dobhártyájukon, amelyet újabb hallás teszt követett. Ezután 5 napon keresztül, napi 1-1 ml-t juttattunk fecskendő segítségével a vizsgált hatóanyagok oldatából és azok kombinációjából az állatok fülébe. A kezelés alatt folyamatosan figyelemmel kísértük az esetleges irritáció kialakulását. Az utolsó kezelési napot követő napon újabb hallásvizsgálatot végeztünk. Vizsgálataink eredményei alapján az általunk vizsgált antibiotikum, biofilmellenes anyagok és a vizsgálat illóolajok is biztonságosan alkalmazhatók dobhártya perforációval kísért otitis esetén, mivel sem önállóan, sem kombinációban nem bizonyulnak ototoxikusnak. Előadások listája |