2020. évi TDK konferencia

Az illó zsírsavak, valamint a hosszú szénláncú zsírsavak kulcsszerepet töltenek be az állatok energiaforgalmában. Az anaerob bakteriális fermentáció végtermékeiként keletkező illó zsírsavak a kérődzők előgyomraiban, valamint a monogasztrikus fajok vastagbelében képződnek nagyobb mennyiségben, jelentős energiaforrásként szolgálva és sokrétű élettani szerepet betöltve. A kutatásunk elsődleges célja az volt, hogy a vakbélben képződött illó zsírsavak mennyiségét és egymáshoz viszonyított arányait, valamint a májszövet hosszú láncú zsírsavprofilját összehasonlítsuk vaddisznóban és házi sertésben.

Munkánk során mintát vettünk a Nyugat-Dunántúlon elejtett 47 vaddisznó vakbéltartalmából, valamint májából. Az összehasonlító vizsgálatokhoz nyert szövetminták 40 házi sertésből kerültek gyűjtésre. Az illó zsírsavak vakbéltartalomból történő mennyiségi meghatározását, valamint a májból kivont zsírsavak metil-észtereinek mérését gázkromatográfiás módszerrel végeztük el.

Méréseink szerint a vaddisznók vakbéltartalmának jelentősen, szignifikánsan nagyobb volt az összes illó zsírsav koncentrációja (kb. 67%-kal). Az illó zsírsavak arányát tekintve a propionsav és az izovajsav aránya szignifikánsan alacsonyabb, a vajsav aránya szignifikánsan magasabb volt vaddisznóban a házi sertéshez képest. A vaddisznó esetében egyes illó zsírsavak koncentrációját szignifikánsan befolyásolta az elejtés helye, az állat kora, ivara, valamint az évszak.

A hosszú szénláncú zsírsavak esetében a jelentősebb koncentrációban jelen lévő zsírsavak közül az arachidonsav, az olajsav, a palmitinsav, a sztearinsav, a dokozapentaénsav, a dokozahexaénsav, a linolénsav és a gamma-linolénsav májszövetben mért koncentrációiban mutatkozott szignifikáns eltérés a vaddisznó és a házi sertés között. A házi sertések mája a dokozahexaénsavat és a linolénsavat leszámítva szignifikánsan több hosszú szénláncú zsírsavat tartalmazott. Az omega-3 zsírsavak szignifikánsan nagyobb arányban voltak jelen a vaddisznók májában, mint házi sertésben.

Az eredményeink alapján megállapítható, hogy a vaddisznók vakbelében jelentősen intenzívebb fermentációs folyamatok zajlanak, mint a házi sertésében, míg a házi sertés májában a vaddisznóhoz viszonyítva jóval nagyobb mennyiségű hosszú szénláncú zsírsav található. Az illó zsírsavak esetében megfigyelt állatfaji különbségekből arra következtethetünk, hogy a vaddisznó teljes energiabevitele sokkal nagyobb mértékben függ a mikrobiális fermentációtól, ami azzal magyarázható, hogy a vaddisznók táplálékának kisebb részét alkotják a könnyen emészthető szénhidrátokban gazdag takarmányok, míg nagyobb részét a csak mikrobák által lebontható szénhidrátok. A vaddisznó májának alacsonyabb zsírsavtartalma, valamint a kedvező élettani hatású omega-3 zsírsavak nagyobb aránya hozzájárulhat a vadhús jobb minőségének biztosításához és a fogyasztók egészségének védelméhez is.