Tudományos Diákkör    
 
 
2023. TDK
2022. TDK
2021. TDK
» 2020. TDK
Felhívás
Meghívó 2020.
Állatorvos szekciók
Állatorvos zsűri
Díjak
Díjazottak
2019. TDK
2018. TDK
2017. TDK
2016. TDK
2015. OTDK
2015. TDK
2014. TDK
2013. TDK
2013. Támop
2013. OTKD
2012. TDK
2012. Támop
2011. TDK
2010. TDK
2009. TDK
2009. OTDK
2008. TDK
2007. TDK
2006. TDK
2005. TDK
2004. TDK
2003. TDK
2002. TDK
Home » Archívum » 2020. TDK

2020. évi TDK konferencia

A bélsárral ürülő strongylida-típusú peték számát befolyásoló egyes tényezők és az ivermektin hatékonyságának vizsgálata lóállományokban
Trúzsi Roxána Laura V. évfolyam
Állatorvostudományi Egyetem, Parazitológiai és Állattani Tanszék
Témavezetők: Dr. Joó Kinga, Dr. Farkas Róbert

Absztrakt:

Napjainkban a felnőtt lovak leggyakoribb parazitózisa a vastagbélférgesség, amelyet kis, és elvétve nagy strongylidák okoznak. A fertőzött lovak által ürített strongylida-típusú peték száma között jelentős különbség tapasztalható, a parazitaellenes kezelések alkalmával azonban ezt gyakran nem veszik figyelembe, ami hozzájárul a hatóanyagokkal szembeni rezisztencia kialakulásához. Célkitűzésünk egyfelől az volt, hogy összefüggést keressünk egyes befolyásoló tényezők (pl. kor, állománysűrűség, féreghajtási előzmény) és a lovak bélsarában talált strongylida-típusú peték száma között. Másfelől arra kerestünk választ, hogy az ivermektin hatóanyaggal szemben kialakult-e rezisztencia.

2020 tavaszán 13 Pest megyei állomány 216 lovából egyedi bélsármintát gyűjtöttünk, és feljegyeztük a legfontosabb adatokat (pl. kor, tartási mód, féregtelenítés módja). Mini-FLOTAC módszerrel meghatároztuk a strongylida-típusú peték grammonkénti számát (pete per gramm, PPG). Ezt követően minden állományban ivermektin hatóanyagú készítménnyel kezeltük a lovakat az előírt adagban szájon át, majd a 14 nappal később gyűjtött bélsármintákban megállapítottuk a PPG-értékeket. Számításainkat a scipy (1.4.1) programcsomag "stats" moduljának segítségével végeztük el. A különböző csoportokon belül mért PPG-értékeket Mann-Whitney-próbával hasonlítottuk össze.

A 216 ló közül 132 (63,4%; 95% CI: 54,5-67,4) mintáiban találtunk strongylida-típusú petéket. A minták 36,5%-ában (95% CI: 30,4-43,2) a PPG-érték 200-nál nagyobb volt. Az összes strongylida-típusú pete 80%-át a vizsgált minták 22%-ában (48/216) találtuk. Az 5 éves és annál fiatalabb lovak bélsármintáinak átlagos PPG-értéke (907,5 ±1060,53; n=35) több, mint 3-szor nagyobb volt, mint az 5 évnél idősebbeké (278,85 ±513,3; n=181). Az extrém nagy állománysűrűségen tartott lovak (>30 ló/ha; n=79) PPG-értékei szignifikánsan nagyobbak voltak azokénál, amelyeket kicsi (1-2 ló/ha; n=16; p=0.14*10-5) vagy közepes (3-10 ló/ha; n=73; p=0,00003) állománysűrűségen tartottak. Az ivermektinnel végzett kezelés hatékonysága 100% volt a vizsgált állományokban.

Napjainkban az anthelmintikumokkal szembeni rezisztencia megelőzése érdekében a kezelések számát az egyedi peteürítés alapján kell meghatározni, amelyet többek között befolyásol az adott területen együtt tartott állatok száma és életkora is. A kisszámú petét ürítő (≤200 PPG) felnőtt lovak esetében akár évi 1 kezelés is elég lehet. Habár az ivermektin tartalmú szerek hatásosnak bizonyultak a vizsgált állományokban, gyakori használatuk esetén célszerű időnként ellenőrizni ezek hatékonyságát.



Előadások listája