|
||||
Home
» Archívum
» 2020. TDK
2020. évi TDK konferenciaTrúzsi Roxána Laura V. évfolyam Állatorvostudományi Egyetem, Parazitológiai és Állattani Tanszék Témavezetők: Dr. Joó Kinga, Dr. Farkas Róbert Napjainkban a felnőtt lovak leggyakoribb parazitózisa a vastagbélférgesség, amelyet kis, és elvétve nagy strongylidák okoznak. A fertőzött lovak által ürített strongylida-típusú peték száma között jelentős különbség tapasztalható, a parazitaellenes kezelések alkalmával azonban ezt gyakran nem veszik figyelembe, ami hozzájárul a hatóanyagokkal szembeni rezisztencia kialakulásához. Célkitűzésünk egyfelől az volt, hogy összefüggést keressünk egyes befolyásoló tényezők (pl. kor, állománysűrűség, féreghajtási előzmény) és a lovak bélsarában talált strongylida-típusú peték száma között. Másfelől arra kerestünk választ, hogy az ivermektin hatóanyaggal szemben kialakult-e rezisztencia. 2020 tavaszán 13 Pest megyei állomány 216 lovából egyedi bélsármintát gyűjtöttünk, és feljegyeztük a legfontosabb adatokat (pl. kor, tartási mód, féregtelenítés módja). Mini-FLOTAC módszerrel meghatároztuk a strongylida-típusú peték grammonkénti számát (pete per gramm, PPG). Ezt követően minden állományban ivermektin hatóanyagú készítménnyel kezeltük a lovakat az előírt adagban szájon át, majd a 14 nappal később gyűjtött bélsármintákban megállapítottuk a PPG-értékeket. Számításainkat a scipy (1.4.1) programcsomag "stats" moduljának segítségével végeztük el. A különböző csoportokon belül mért PPG-értékeket Mann-Whitney-próbával hasonlítottuk össze. A 216 ló közül 132 (63,4%; 95% CI: 54,5-67,4) mintáiban találtunk strongylida-típusú petéket. A minták 36,5%-ában (95% CI: 30,4-43,2) a PPG-érték 200-nál nagyobb volt. Az összes strongylida-típusú pete 80%-át a vizsgált minták 22%-ában (48/216) találtuk. Az 5 éves és annál fiatalabb lovak bélsármintáinak átlagos PPG-értéke (907,5 ±1060,53; n=35) több, mint 3-szor nagyobb volt, mint az 5 évnél idősebbeké (278,85 ±513,3; n=181). Az extrém nagy állománysűrűségen tartott lovak (>30 ló/ha; n=79) PPG-értékei szignifikánsan nagyobbak voltak azokénál, amelyeket kicsi (1-2 ló/ha; n=16; p=0.14*10-5) vagy közepes (3-10 ló/ha; n=73; p=0,00003) állománysűrűségen tartottak. Az ivermektinnel végzett kezelés hatékonysága 100% volt a vizsgált állományokban. Napjainkban az anthelmintikumokkal szembeni rezisztencia megelőzése érdekében a kezelések számát az egyedi peteürítés alapján kell meghatározni, amelyet többek között befolyásol az adott területen együtt tartott állatok száma és életkora is. A kisszámú petét ürítő (≤200 PPG) felnőtt lovak esetében akár évi 1 kezelés is elég lehet. Habár az ivermektin tartalmú szerek hatásosnak bizonyultak a vizsgált állományokban, gyakori használatuk esetén célszerű időnként ellenőrizni ezek hatékonyságát. Előadások listája |