2020. évi TDK konferencia

Az Afrikai Sertéspestis Magyarországon első alkalommal okoz komoly károkat a vadállományban. Nyugat-Európában a XX. század végén több tíz évig küzdöttek a kór ellen, szigorú korlátozások és tömeges leölések eredményeként sikerült mentesíteni, azonban a mostani, keletről érkező fertőzési hullám újra fenyegeti az egész kontinenst. A járványtani kockázatbecslés szerepe a védekezés során bár kevésbé szembetűnő, mégis a felkészülést alapjaiban meghatározza. Az ASP kockázatelemzési munkacsoport feladata, hogy ezt, a háttérben folyó munkát a legmegbízhatóbb és legfrissebb adatok alapján végezze és így segítse a járvány elleni védekezés körüli feladatokat.

Kutatásunk célja a 2017 szeptembere óta működő ASP kockázatelemzési munkacsoport munkáját segítve egy olyan kockázatbecslési modell kifejlesztése volt, melynek célja, hogy a magyarországi Afrikai sertéspestis terjedésének főbb irányait és befolyásoló tényezőit feltérképezzük és ez alapján a még nem fertőzött területek fertőződésének kockázatát előre tudjuk jelezni, akár több területen, Európa szerte is! A kiadott, kvantitatív adatok jelezhetik a felkészülés szükségességét, az alkalmazandó védekező intézkedések esedékességét, a vadállomány gyérítésének, bekerítésének sürgősségét, valamint természetesen a mindennél jobban óvott házisertés állományok helyzetét.

A modell fejlesztése R programmal történt, ahol legkisebb egységként a hazai vadgazdálkodási egységeket (VGE) vettük, mivel a kór terjedésének megfékezését a vadállomány helyes menedzsmentjével kell kezdeni.

A három fejlesztési fázis közül a kezdeti fázisban a román és ukrán határhoz közelebbi VGE-k kaptak magasabb kockázati besorolást, a 2018.04.21.-i első diagnosztizált eset után a modellen változtatni kellett. A koordinátákkal együtt bejelentett hazai kitörések közelében található vadgazdálkodási egységek nagyobb kockázatnak voltak kitéve, így a közelükben szintén magasabb kockázati csoportba tartozó VGE-k kerültek jelölésre.

A kockázatelemző csoportban a munka során született az a felismerés, hogy a Tisza mentén az egyébként jól működő modell alulbecsüli a kockázatot. A vaddisznók közti diagnosztizált esetek mintázata olyan irányokat jelzett, ami felvetette a folyóvíz menti nagyobb terjedési sebesség lehetőségét is. A megvizsgált esetek, valamint a szakirodalmi kutatás eredményeként a modellbe is beépítésre került, egy, a folyó mentén 12 kilométeres pufferzónában történő érzékenyítés a bejelentett esetek melletti újabb fertőződés lehetőségére.

A modell, ami egyben térképet jelent a „felhasználó” számára, jelzi, hogy a hazai esetek alapján, hol, milyen valószínűséggel kell újabb esetre, kitörésre számítani. Természetesen az emberi tényező, fertőzött termékek mozgatása nem jelezhető a modellen, de a felhasználásból eredő tapasztalatok jelzik a modell alkalmasságát a feladatra. Tudjuk ugyanis, hogy „All models are wrong, but some are useful.” (George E.P. Box)