2020. évi TDK konferencia

Az Állatorvostudományi Egyetemen, témavezetőm dr. Fodor Kinga által vezetett, a magyarországi állatorvosok általános mentálhigiéniai állapotával foglalkozó kutatássorozatába bekapcsolódva azt vizsgáltam, hogy az Állatorvostudományi Egyetem hallgatóinak mentálegészségügyi státusza, az egyetemhez fűződő érzése, a tanulmányokkal való kapcsolata és egészségügyi állapota hogyan alakul a képzés előrehaladtával. Az említett faktorok közül a napjainkban egyre inkább teret nyerő és az állatorvosok között különösen nagy számban jelentkező kiégésre, vagyis a burnout szindrómára fókuszáltunk az állatorvos utánpótlást jelentő egyetemi hallgatók között. A Maslach Burnout Inventory-Student Version alapján felépített, 81 kérdésből álló online kérdőívnek a hallgatók egyetemhez kapcsolódó érzéseit, a kiégés szindróma hallgatókra szabott dimenzióit és a következményes problémákat felmérő részeit dolgoztam fel és vizsgáltam meg. A beérkezett válaszokat két kategóriával rendelkező (dichotóm) mutatók esetében kétoldali Cochran-Armitage teszttel elemeztük, azoknál a mutatóknál pedig, amelyek több, mint kettő, sorba rendezhető válaszlehetőséggel rendelkeztek, korrelációszámítást végeztünk, mely során a Kendall-féle tau korrelációs együtthatót számítottuk ki.

A vizsgálatok alapján elmondható, hogy a hallgatói kiégéssel kapcsolatos mutatók egyértelműen súlyosbodnak a képzés előrehaladtával szignifikáns pozitív korrelációt mutatva, kivétel ez alól a sikeresség megélése, ahol szignifikáns negatív korrelációt mutattunk ki, illetve a tanulmányoknak a szabadidőre gyakorolt negatív hatása. Különösen figyelemre méltó a stressz indukálta megbetegedéseknek és kórképeknek a képzési idővel arányosan történő emelkedése, amely a végzés előtt álló hallgatóknak már 41,9%-át érinti. Ugyancsak figyelemre méltó, hogy az egyetemen eltöltött évekkel arányosan egyre többen bánják meg, hogy ezt a képzést választották, mert míg az első évesek 75,6%-a jó választásnak, addig a végzés előtt állóknak már csak a fele (49,5%) gondolja, hogy érdemes volt a képzést elkezdeni.

Kutatásunk eredményeit összefoglalva megállapítható, hogy a leendő állatorvosnemzedék már a képzés során érintett a kiégés szindróma problémakörében, amelynek több mutatója a képzés előrehaladtával tovább súlyosbodik. Ezáltal világossá vált, hogy az állatorvosoknál a mentális egészség megőrzés érdekében már a képzés során is helye lenne a különféle prevenciós programoknak.