2020. évi TDK konferencia

A rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis) a Pannon-medence füves élőhelyein egykor nagy számban fordult elő, a 19-20. század fordulójára több ezer példányát lehetett begyűjteni. A gyepek feltörése és szántóföldi művelésbe vonása miatt legtöbb élőhelye megszűnt, és a maroknyi megmaradt hazai részpopulációk megmentése LIFE-pályázatok keretében végzett természetvédelmi tevékenységeknek, valamint ex situ szaporítási és kibocsátási munkáknak köszönhető. Az elmúlt két évtized fajvédelmi intézkedései ellenére abundanciája nem növekedett kimutathatóan, amelynek egyik feltételezhető oka a nagy predációs nyomás. 2020-ban a LIFE HUNVIPHAB pályázat keretén belül, a Kiskunságban található Peszéradacsi-réteken, az egyik legfontosabb visszatelepítési helyszínen, egy négy hektáros madár- és emlősragadozók kizárására alkalmas hálórendszer épül. A hálórendszer telepítését megelőzően a viperaegyedek megóvása érdekében a munkaterületről befogtuk a fellelt viperaegyedeket. A két hónapig tartó befogási munka során a hüllőspecialista, viperapredációról is ismert rézsikló (Coronella austriaca) nagy számban került elő és felmerült a rézsikló áttelepítése a területről. A beavatkozás megalapozásához egy táplálkozásbiológiai vizsgálatot végeztem, amelynek célja a következő kérdések megválaszolása volt: 1) Milyen prédafajok alkotják a rézsikló táplálékspektrumát a lehálózási területen? 2) Fogyaszt e rákosi viperát a rézsikló a lehálózási területen? A területen talált rézsiklóegyedeket (n=44) befogtuk, és legfeljebb 7 napig elkülönítve tartottuk, hogy ürülékmintát tudjunk gyűjteni tőlük, majd a befogási pontokon szabadon engedtük őket. A befogott egyedek 54,5 %-a ürített (24 példány), és a minták feldolgozása során azonosított maradványok alapján a prédatípusok közül a hüllők voltak a leggyakoribbak (55,6 %), amelyet az ízeltlábú (27,7 %) és kisemlős (16,7 %) prédák követtek. A hüllőmaradványok között a pikkelyek azonosítása során rákosi vipera nem került elő, hanem kizárólag gyíkok pikkelyeit találtam, amelyek zöld gyík (Lacerta viridis) és homoki gyík (Podarcis tauricus) fajokhoz tartoztak. A várakozásunkkal ellentétben a vizsgált élőhelyen a vizsgálati időszakban nem került elő rákosi vipera a rézsikló táplálékbázisából. Ennek magyarázata lehet, hogy 1) alacsony volt a mintaszám, 2) szűk volt a vizsgálati periódus, 3) az élőhelyen előforduló potenciális prédafajok között a rákosi vipera egyedszáma a legalacsonyabb, és feltételezhetően a rézsikló zsákmányszerzés során nagyobb valószínűséggel találkozik gyíkokkal. Annak érdekében, hogy megismerjük a rézsikló-predáció hatását a rákosi vipera denzitására, további mintagyűjtésre van szükség, amely reményeim szerint hozzájárulhat a rákosi vipera hatékonyabb, tény-alapú védelméhez.