Állatorvos/Zoológus szekció

Az állatok párválasztási jelzései információt nyújthatnak az egyedi minőségről, de ez az információ igen sokféle lehet. Gyakori egy fajon belül egyszerre több jelzés használata, de a jelzések egymáshoz való viszonya általában tisztázatlan. Különösen ritkán vizsgált kérdés, hogy a különféle jelzések által közvetített információban mennyi a párhuzamosság. Jó példa erre, hogy a madarak különböző eredetű színezeti foltjait, mint a karotinoid alapú és szerkezeti színezet, egymástól függetlennek tételezték fel, korrelációjukat és párhuzamos változásaikat még nem vizsgálták. Jelen munkánkban hím és tojó széncinegéken (Parus major) a karotinoid alapú sárga mellszínezet és a szerkezeti alapú fekete fejtetőszínezet fenotípusos integrációját vizsgáltuk ősszel (a nyári vedlés után) illetve a tavaszi költési időszakban végzett mintavételek segítségével. Arra voltunk kíváncsiak, hogy a spektrális adatokból a két testtájra számolt közös főkomponens tengelyek mennyi varianciát magyaráznak, mennyire hasonlóak szezonok és ivarok között, mutatnak-e kondíciófüggést, illetve lehet-e szerepük a szaporodási időszakban. Azt találtuk, hogy a két testtáj színezete közt erősebb volt a kapcsoltság tavasszal, mint közvetlenül vedlés után. A különböző színezeti tengelyek fontosságának megváltozása miatt az őszi és tavaszi főtengelyek statisztikailag eltérőnek bizonyultak, amit a tollkopás okozhatott. A két ivar közt a színezeti tengelyek ősszel és tavasszal is hasonlóak voltak. A sárga mell telítettségét és a fejtető ultraibolya visszaverését összekapcsoló színváltozó ősszel összefüggött a vedléskori kondícióval, tavasszal pedig költéssiker mutatókkal: hímek esetében a költéskezdés idejével, tojók esetében a tojásszámmal. Eredményeink azt mutatják, hogy a különböző eredetű tollazati színek párhuzamosságait érdemes és fontos vizsgálni. Munkánk során teszteltünk egy új statisztikai módszert a színezeti integráció vizsgálatára.