Tudományos Diákkör    
 
 
Meghívó 2009.
» Szekció 1
Zsűri 1
Szekció 2
Díjak
Díjazottak
Home » Archívum » 2009. TDK » Szekció 1

Állatorvos/Zoológus szekció

Hiperpolimorf mikroszatellita-polimorfizmusok vizsgálata vadászkutyákban
Orbán Zsuzsa szigorló
SzIE, Állatorvos-tudományi Kar, Állattenyésztési, Takarmányozástani és Laborállat-tudományi Intézet
Témavezetők: Dr. Zenke Petra, Dr. Zöldág László

Absztrakt:

A kutyák örökletes eredetű betegségei egyre nagyobb arányban mutatkoznak világszerte, aminek egyik nyilvánvaló oka a beltenyésztettség. Ezért egyre nagyobb igény mutatkozik a kutyapopulációk populációgenetikai vizsgálataira, diverzitásuk feltérképezésére és az egyedek származásának meghatározására. Ennek céljából a ZUBECA4, WILMS-TF és FH2132 hiperpolimorf mikroszatellita markerek használhatóságát vizsgáltuk vadászkutya populációkban.

Vizsgálatainkhoz hat különböző fajtába tartozó vadászkutya (n = 45) szájnyálkahártya-törletét használtuk, ezen a vegyes csoporton belül három alcsoportot különítettünk el (magyar vizsla, erdélyi kopó és más fajtájú vadászkutyák). A minták DNS-tartalmának kinyerése után a ZUBECA4, a WILMS-TF és FH2132 lokuszokat multiplex PCR reakcióval felsokszoroztuk, kaplilláris elektroforézissel elválasztottuk, majd meghatároztuk a méretüket. A homozigóta formában megtalálható allélok szekvenálásával meghatároztuk a referenciaallélok struktúráját és az ismétlődő egységek száma alapján alkalmaztuk a nemzetközileg elfogadott nevezéktant. A megfigyelt allélgyakorisági adatokkal elvégeztük a kialakított csoportok populációstatisztikai analízisét (Hobs, Hexp, PE, PD, PIC) és megbecsültük a beltenyésztettség mértékét a fajtapopulációkon belül. Teszteltük a mintacsoportok Hardy-Weinberg egyensúlyát, a markerek kapcsoltsági egyensúlyát valamint F-statisztikával elvégeztünk a kialakított három alcsoport összehasonlító genetikai elemzését.

Az összesített statisztikai eredmények alapján a felmért három STR marker igen polimorfnak bizonyult a hazai vadászkutya-állományban, amelynek következtében alkalmasak lehetnek alomellenőrző szűrő vizsgálatokra, kibővített lokuszkészlettel pedig egyedi azonosítás céljára. A magyar vizsla és az erdélyi kopó fajtacsoportok magas beltenyésztettségi értékei az átgondolt tenyésztői munka szükségességére hívják fel a figyelmet. Mivel jelentős különbségeket mutattunk ki a kialakított három alcsoport genetikai varianciájában, vizsgálataink is alátámasztják az irányított szelekció genetikai mintázatot befolyásoló igen gyors hatását.



Előadások listája