Szekciók

Világszerte a lovak bélcsatornájában élősködő féregfajok közül a vakbélben és a vastagbélben található nagy- és/vagy kis strongylidák fordulnak elő leggyakrabban. Ezek hazai előfordulásáról a múlt század eleje óta tudunk, de az utóbbi évtizedekben nem állnak rendelkezésre adatok arról, hogy a kis-, és különösen a nagy strongylidák milyen gyakorisággal vannak jelen a hazai állományokban a féregellenes kezelések ellenére.

2015 tavaszán 5 ménesben összesen 440 lótól egy alkalommal bélsármintákat gyűjtöttünk, s ezzel egyidejűleg feljegyeztük a tartással és féregtelenítéssel kapcsolatos adatokat. A laboratóriumi vizsgálatok során először McMaster módszerrel megállapítottuk a strongylida-típusú peték grammonkénti számát. A lárvatenyésztést és a lárvák izolálását követően mintánként elvégeztük a harmadik stúdiumú lárvák morfológiai vizsgálatát.

A vizsgált fonálférgekkel a lovak többsége (320/440, 72.7%) fertőzött. A parasitosis állományonkénti prevalenciája 48.4-89.6%. A strongylida-típusú peték legkisebb grammonkénti száma 50, a legnagyobb 1950 volt. A lovak többségében (313, 71.1%) kis strongylidák okozzák a fertőzöttséget. Tudomásunk szerint évtizedek óta először került megállapításra, hogy a nagy strongylidák közé tartozó három Strongylus-faj továbbra is jelen van a hazai lovakban. Ezek lárváit a 440 ló közül 108-ban (24.5%) megtaláltuk. Leggyakoribb a Strongylus equinus, amellyel a lovak egyötöde (98, 22.3%) volt fertőzött. A legnagyobb kórtani jelentőségű S. vulgaris 20, míg a S. edentatus 7 állat fertőzését okozta. Mindhárom faj egyidejű jelenlétét 3 ménesben lehetett megtalálni. A kis- és nagy strongylidák előfordulása és a lovak kora között nem lehetett összefüggést megállapítani.

Az eredmények alapján kijelenthető, hogy a féregellenes kezelések ellenére a vizsgált ménesekben a lovak többsége fertőzött, továbbá az is, hogy csak a lovak egy részét kellene kezelni.