Tudományos Diákkör    
 
 
2024. TDK
2023. TDK
2022. TDK
2021. TDK
2020. TDK
2019. TDK
2018. TDK
2017. TDK
2016. TDK
2015. OTDK
2015. TDK
K&H pályázat
Felhívás
Meghívó 2015.
» Szekciók
Zsűri
Díjak
Díjazottak
2014. TDK
2013. TDK
2013. Támop
2013. OTKD
2012. TDK
2012. Támop
2011. TDK
2010. TDK
2009. TDK
2009. OTDK
2008. TDK
2007. TDK
2006. TDK
2005. TDK
2004. TDK
2003. TDK
2002. TDK
Home » Archívum » 2015. TDK » Szekciók

Szekciók

Magyarországi vadon élő przewalski lovak gyomorfekély szindrómájának előfordulása
Maalouf Ralph V. évfolyam
SzIE, Állatorvos-tudományi Kar,Állattenyésztési, Takarmányozástani és Laborállat-tudományi Intézet, Állattenyésztési és Genetikai Osztály
Témavezető: Dr. Korbacska-Kutasi Orsolya

Absztrakt:

Az Equus Przewalski ázsiai eredetű, és az egyetlen létező vadló. Bár már szinte kihalt, de tenyésztési programok segítségével a populáció jelenleg rohamosan növekszik. A Przewalski fajta nem csak megjelenésében különbözik háziasított társától, hanem genetikailag is, mivel ezen vadlovaknak 66 kromoszómája van.

A felnőtt lovakban előforduló gyomorfekély típusokat (EGUS: equine gastric ulcer syndrome) elhelyezkedésük alapján két csoportba osztjuk: a nyelőcsői rész fekélyeire (equine squamous gastric disease: ESGD) és a mirigyes rész fekélyeire (equine glandular gastric disease: EGGD). Az ESGD a különböző típusú háziasított lovak 50-100%-ban, az EGGD pedig a 30-65%-ban fordul elő. Az ESGD magas előfordulási arányát a háziasítással kapcsolatos tartási és takarmányozási tényezőkre vezetik vissza, az EGGD oktana jelenleg tisztázatlan.

Tanulmányunk célja az volt, hogy megvizsgáljuk a Magyarországon vadon élő, przewalski lovakban található gyomorfekély-betegség típusainak előfordulási arányát.

Tizenegy 2-22 éves (m: 9,9, SD: 6), przewalski ló (8 mén, 3 kanca) gyomrát vizsgáltuk meg postmortem. A lovak teljes életüket emberi beavatkozás nélkül, szabadon töltötték egy 2361 hektáros bioszféra rezervátumban. A krónikus elváltozások, vagy nem megfelelő fenotípus, illetve viselkedési jelleg miatt szelektált egyedeket kilőtték. A tetemeket helyben azonnal makroszkóposan vizsgáltuk, kifotóztuk, az elváltozásokat pontszámokkal, 0-4 között, értékeltük.

A lovak 27%-ban (3/11) találtunk elváltozásokat a gyomorban. Minden érintett egyed mén volt. Minden esetben EGGD állapítottunk meg, ESGD nem fordult elő. Sem az oesophagealis rész sem a pylorus-i régió nem mutatott elváltozást egy esetben sem. A mirigyes rész károsodásának mértékét minden esetben 2 pontszámmal értékeltük, a sérülések súlyosságát tekintve egy állat 1 pontszámot kapott a másik kettő pedig 2-t. Mindegyik állat fajtájának és korának megfelelő kondíciót mutatott.

A háziasított lovakkal ellentétben a przewalski egyedekben alacsonyabb előfordulási arányt találtunk és csak a mirigyes rész mutatott elváltozásokat. Eredményeink alátámasztják a háziasítással kapcsolatos tartás és takarmányozás szerepét az ESGD kialakulásával kapcsolatban. Az EGGD oktanában feltételezhető a krónikus stressz szerepe, mely közvetve csökkenti a prosztagalndin mediált szöveti perfúziót és a bikarbonát szekréciót, melyeknek fontos szerepe lenne a gyomornyálkahártya sav elleni védelmében. A három érintett mén esetében a háremben betöltött szerepükkel kapcsolatos dominanciaharcok okai lehettek a krónikus stressznek.

Jelen kutatást a Hortobágyi Nemzeti Park és a Pentezug Vadlórezervátum projekt támogatta.



Előadások listája