Szekciók

A biofilmek a mindennapi életünk észrevehetetlen kísérői, melyek a fürdőszobától a kórházi ágyakig mindenütt megtalálhatóak. A biofilmek olyan mikroorganizmusok alkotta telepek, amelyek élő és élettelen felszínen egyaránt képesek megtapadni, akár fertőzés forrását alkotva. Az elmúlt évek vizsgálatai a biofilmeket több krónikus megbetegedéssel is kapcsolatba hoztak, mint pl. húgyúti fertőzések, hallójárat gyulladás és fogínygyulladás. A baktériumok által termelt extracelluláris polimer mátrix nagyfokú védelmet biztosít számukra, ezért a biofilmet termelő baktériumok elleni védekezés nem könnyű feladat. A vizsgálatok azt mutatják, hogy ezek a rendszerek nagyfokú antibiotikum rezisztenciát mutatnak, sőt a környezeti tényezőkkel szemben is ellenállóbbak, mint a planktonikus formában előforduló baktériumok. Kutatásunk célja, hogy olyan növényi extraktumokat vizsgáljunk, amelyekkel képesek vagyunk a biofilmek növekedését gátolni. A vizsgált növények, amelyeket kutatásunk során használtunk, népi gyógyászatban leírt gyógyhatással rendelkező fajok (Trapa natans, Rosmarinus officinalis, Camellia sinensis, Mentha x piperita). A kivonatok előállítása során két különböző extrakciós (Folyadék-szilárd, Soxhlet-extrakció) módszert használtunk a kivonatok előállítására és hatékonyságuk összehasonlítására. Az extraktumok vizes oldatainak biofilm ellenes hatását Staphylococcus pseudintermedius és Pseudomonas aeruginosa törzseken vizsgáltuk. A kivonatokat 2 mg/ml-es kezdőkoncentrációval öt különböző koncentrációban alkalmaztuk, kettes hígítási sorral. Kristályibolya oldattal megfestettük a képződött és a kivonatokkal kezelt biofilmeket, ezután spektrofotometriásan mértük a biofilm mennyiségét. Kontrollcsoportot alkalmazva megállapítottuk melyik növényi extraktum, milyen koncentrációban hatásos az adott baktériumtörzsön. A hatásosnak bizonyuló sulyom kivonatokon alkalmazott vékonyréteg-kromatográfiás (VRK) vizsgálattal mutattuk ki az extraktumokban lévő flavonoid vegyületeket. Különböző összetételű eluenseket alkalmazva választottuk szét a kivonatok komponenseit, majd két különböző előhívó oldattal tettük láthatóvá a színtelen anyagfoltokat. A mért retenciós faktor (Rf) alapján azonosítottuk a feltehetően biofilm ellenes hatású vegyületeket.