Szekciók

Az elmúlt két évtizedben a magyar kutyafajták különös figyelmet kaptak mind állatorvosi, mind tenyésztői szempontból. Ennek oka főként a fajták alacsony egyedszáma, ami felkeltette a génmegőrzés igényét. A tenyésztés fellendülése magában hordozza annak jobbá tételét, amelyhez szükséges a fajták beható ismerete, az esetleges genetikai terheltségek felmérése. Erre irányul kutatásunk, amely során az MDR1-gén delécióját vizsgáltuk magyar kutyafajtákban.

Az MDR1-gén a P-glikoprotein funkcionális fehérjét kódolja, amely a biológiai barrierekben, köztük a vér-agy gátban található meg. A kapilláris endothelben kifejeződő fehérje szerepe a központi idegrendszer védelme a szövetekre toxikus vegyületektől, anyagcseretermékektől. Az MDR1-gén 4 bázispárt érintő mutációja esetén funkcióképtelen fehérje termelődik. Ezesetben bizonyos gyógyszercsoportok alkalmazása már terápiás dózisban is idegrendszeri tüneteket okozhat, amely akár végzetes kimenetelű is lehet. Az említett hatóanyagcsoportok közé tartoznak például a makrociklikus laktonok, egyes daganatellenes szerek, a ciclosporin, illetve bizonyos opioidok.

Munkánk során a kilenc magyar kutyafajta közül öt fajtát vizsgáltunk. Összesen 75 egyed vizsgálatát végeztük el, köztük x rövidszőrű, y drótszőrű magyar vizsla, 14 magyar agár, 14 mudi és 4 puli vérmintáját vizsgáltuk. Emellett további 6 mudi külső laboratóriumban elvégzett teszteredményeit is bevontuk a kutatásunkba.

A laboratóriumi munka során a vérmintákból a genomiális DNS izolálását szilikagél oszlop alapú módszerrel végeztük. Az izolált DNS-ből az MDR1 mutáció felderítésére módosított allél specifikus kimutatási módszert alkalmaztunk real-time PCR analízis segítségével. A saját vizsgálataink és a külső laboratóriumban elvégzett tesztek eredményei alapján mind a négy kutyafajta egyedeit mentesnek találtuk a mutációra, azaz sem homozigóta mutáns genotípusú egyedet, sem heterozigóta egyedet nem találtunk.

A fenti eredmények alapján a vizsgált kutyafajták nem érintettek az MDR1-gén deléciójában, gyógykezelésük tehát olyan gyógyszerekkel, amelyek a P-glikoprotein szubsztrátjai nem aggályos, továbbá a vizsgált kutyafajták esetében ezen genetikai terheltség tenyésztési szempontból nem igényel figyelmet.