Szekciók

A kísérlet célja egy új, az apasztás előtti szomatikus sejtszám mérésére alapuló szárazra állító terápia kipróbálása volt, hogy csökkentsük a tejelő teheneknél felhasznált antibiotikum mennyiségét.

A kísérletet egy hazai tejelő tehenészetben végeztük 95 Holstein-fríz tehén felhasználásával. Apasztás előtt minden tőgynegyedből mintát vettünk bakteriológiai és szomatikus sejtszám (SCC) vizsgálatra. A SCC mérésére egy fluoreszcens mikroszkópos számláló eszközt (Lactoscan SCC, Milkotronic Ltd., Nova Zagora, Bulgária) használtunk. A SCC alapján a tőgynegyedeket két csoportra osztottuk. Azok, amelyek SCC-a 200.000 sejt/ml felett volt (AB), antibiotikumos (Ubrostar, Boehringer Ingelheim) és lezáró (OrbeSeal, Zoetis) kezelést kaptak, a 200.000 sejt/ml alattiak csak lezárót (NO-AB). Azok a tehenek, amelyek egy tőgynegyedét se kezeltük antibiotikummal, a NONE, az AB-és NO-AB tőgynegyedekkel egyaránt rendelkező állatok a MIXED, a csak AB tőgynegyedekkel rendelkezők pedig az ALL csoportba kerültek. A süket tőgynegyedek meglétét is feljegyeztük. Egy már bevett, lineáris SCC pontskálát is használtunk. Ellés után 3-5 nappal a mintavételt megismételtük. Összesen 345 tejmintát vettünk az apasztáskor és az ellés után. Ezek közül 91 tőgynegyed SCC-a volt alacsonyabb, mint 200.000 sejt/ml (NO-AB csoport, medián SCC 109.699 sejt/ml), és 254 minta SCC-a haladta meg a 200.000 sejt/ml-t (AB csoport, medián SCC 759.742 sejt/ml). Az átlagos lineáris SCC pontszám a NO-AB csoportban 3, az AB csoportban 6 volt. Ezen adatok alapján 49 tehén került az ALL, 38 a MIXED, és 8 a NONE csoportba. 229 tőgynegyedben volt kimutatható baktérium jelenléte. Ellés után a NO-AB és az AB csoport SCC-ai között szignifikáns különbség volt (medián SCC 537.302 sejt/ml and 210.660 sejt/ml, P<0,05). A lineáris SCC pontszám a NO-AB csoportban 5-re, az AB csoportban 4,39-re változott. A SCC szignifikánsan magasabb volt azoknak a teheneknek az esetében, melyek NO-AB és AB kezelést kapott tőgynegyedekkel egyaránt rendelkeztek (MIXED), mint az ALL vagy NONE csoportok állatainál (medián SCC: ALL: 149.204 sejt/ml, MIXED: 576.766 sejt/ml NONE: 235.347 sejt/ml, P<0,05). Azokban az állatokban, amelyeknek volt süket tőgynegyedük, szintén magasabb volt a SCC (P<0,05). A bakteriológiailag pozitív tőgynegyedek száma 89-re csökkent, de ez nem volt szignifikáns hatással a SCC-ra. Ellés után a tőgynegyedek 37,1%-át kezelték tőgygyulladással, a csoportok között nem volt különbség (NO-AB: 38,46%, AB: 36,61%, P>0,05).

Magas SCC-ú állományokban a szelektív szárazraállító terápia ugyan nem növeli az ellés utáni tőgygyulladások előfordulását, de a nem kezelt állatok SCC-a megnő, bár ebben egyéb tényezők (süket tőgynegyed) is szerepet játszhatnak. Mindemellett az antibiotikumok elhagyása szárazraállításkor kisebb SCC-ú tehenészetekben gazdaságosabb lehet.