Szekciók

A meticillin rezisztens Staphylococcus aureus jelenleg is komoly kihívást jelent a lógyógyászatban. A Lógyógyászati Tanszék és Klinikán izolált MRSA törzsek 2016-ben lezajlott vizsgálata felderítette az ST398-t011-SCCmecIV genotípusú és egységes rezisztenciaprofilú klonális vonal tartós jelenlétét. A klonális vonal meglehetősen ló-specifikus és széles körben elterjedt Európa lóklinikáin, ezért az LTK törzseinek nozokomiális eredete elég valószínű. A lóklinikán bevezetett higiéniai intézkedések ellenére az MRSA továbbra is problémát jelenthet. Minthogy az egészséges lovak tartósabban az MRSA hordozói lehetnek, így a klinikai újrafertőzésében is szerepet játszhatnak, vagy – épp ellenkezőleg – kivihetik a kórokozót a klinikán kívüli populációba.

Hogy a klinika újrafertőződésének lehetőségét megvizsgáljuk, mintát vettünk az LTK-ra érkező lovaktól (higiéniai szűrés). Másodsorban mintáztuk azon lovardákban, ahol az közelmúltban előfordult MRSA pozitív eset (célzott mintavétel), vagy ismeretlen MRSA-státuszú, véletlenszerűen kiválasztott lovardákat vizsgáltunk (random mintavétel), azzal a céllal, hogy a klinikán kívüli lópopuláció MRSA-terheltségét felmérjük. Minden mintát MRSA irányban vizsgáltunk és a kapott törzsek fenotípusos és molekuláris módszerekkel is jellemeztük. A célzott és random mintavételek esetében a kiegészítő adatokra vonatkozó kérdőívet is kitöltettünk.

2019 júniusa és decembere között mindösszesen 8 MRSA törzset izoláltunk 129, az LTK-ra érkező ló mintájából (6,2%). Egy kivételével minden törzs az ST398-t011-SCCmecIV genotípusba tartozott, és többségük rezisztenciaprofilja is megegyezett. A célzott mintavétel az 5 lovardában átlagosan 4,5%-os prevalenciát mutatott (15/329). A prevalencia 0-50% között mozgott az egyes lovardák között. A legtöbb törzs a korábban leírttal megegyező genotípusú és nagyon hasonló rezisztenciaprofilú volt. Az öt lovarda közül csak egy nem számolt be aktuális, lóklinikához kapcsolható MRSA fertőzésről. Mind a higiéniai, mind pedig a célzott felmérés során csupán egy, az előbbiektől eltérő genotípust azonosítottunk, az ST1-t127-SCCmecIV-t. Nem izoláltunk MRSA-t a random felmérés 24 lovardájának 325 mintájából, jóllehet legalább 14 ló járt ismerten MRSA-pozitív klinikán ugyanabban az évben.

Eredményeink, a hasonló európai közleményekkel összhangban, az MRSA kis arányú előfordulását mutatják a hazai lópopulációban. Ez ellentmond annak a feltételezésnek, miszerint a lópopuláció széles körben és tartósan lóklinikai eredetű törzsekkel terhelt lenne. Jóllehet az egyes, homogén genotípusú és rezisztenciaprofilú MRSA törzsekkel kapcsolatos sporadikus esetek az MRSA-val endemikusan terhelt lovardák és lóklinikák járványtani szerepére is rávilágítanak. Ezzel együtt hangsúlyozzák a helyi szintű járványvédelmi intézkedések fontoságát az érintett lovardákban és a klinikákon egyaránt.