Szekciók

A xenobiotikumok lebontásában meghatározó szerepű citokróm P450 (CYP) enzimek működéséről kérődzőkben eddig viszonylag kevés irodalmi adat állt rendelkezésünkre, különös tekintettel az extrahepatikus szövetekre. Korábban már számos állatfaj esetében nem csak májban, hanem a vékonybél nyálkahártyájában is igazolták ezen enzimek jelenlétét, azonban kérődzők bendőfalából eddig csak egyes CYP alcsaládok kerültek kimutatásra mRNS szinten. A szájon át felvett xenobiotikumokból a bendőben zajló mikrobiális fermentáció révén különféle metabolitok keletkezhetnek, melyek anyagcseréjében a CYP enzimeknek, mint elsődleges metabolikus barriernek, fontos szerepe lehet. Kutatásaink során szarvasmarha eredetű hepatikus és extrahepatikus szövetekben vizsgáltuk a CYP1A2 és CYP2C9 izoenzimek aktivitását.

A mintákat Aberdeen Angus húshasznú szarvasmarhákból származó bendőpapillákból, a duodenum nyálkahártyájából, továbbá a máj processus caudatusából vettük (n=22), a Mikofami Kft. zalaszentiváni vágóhídján. A foszfátpufferben történő homogenizálást követően, kétlépcsős centrifugálással izoláltuk a posztmiktokondriális felülúszót (ún. S9 frakciót), melyből a CYP1A2 és CYP2C9 enzimek aktivitását luminometriás módszerrel, CYP-Glo Kitek segítségével határoztuk meg. Az eredmények standardizálásához szükséges összfehérje-koncentráció mérését BCA módszerrel végeztük, a májminták hemoglobintartalmát ammóniareagens segítségével határoztuk meg. A májban mért enzimaktivitásokat a hemoglobinnal csökkentett összfehérje-koncentrációra, míg a bendő- és bélnyálkahártya CYP aktivitását az összfehérje-koncentrációra vonatkoztatva standardizáltuk.

Eredményeink szerint a máj, duodenum- és bendőnyálkahártya CYP1A1 és CYP2C9 aktivitása az alkalmazott luminomentriás módszer segítségével jól meghatározható. Mindhárom általunk vizsgált szövetben a CYP1A2 aktivitása szignifikánsan nagyobb volt, mint a CYP2C9 esetében. Az eltérés a májmintákból mért enzimaktivitásoknál a legkifejezettebb, ott ugyanis közel 100-szoros különbséget tapasztaltunk. A duodenumból és a bendőből mért enzimaktivitások jelentősen alacsonyabbnak bizonyultak a májból kapott eredményekhez képest, azonban a detektálható szint felett voltak, így fontos adatokhoz jutottunk e szövetek vizsgálatával is. Eredményeink arra engednek következtetni, hogy a CYP1A2 izoenzim jelentős szerepet tölthet be a szarvasmarha detoxifikáló folyamataiban, míg a CYP2C9 izoenzimnek nem tulajdoníthatunk központi szerepet a xenobiotikumok lebontásában. Mindamellett, hogy értékes eredményekhez jutottunk a szarvasmarhák méregtelenítő folyamatainak vizsgálatára vonatkozóan, kijelenthetjük, hogy kutatócsoportunk a mérési eljárást sikeresen adaptálta kérődző eredetű minták CYP enzimaktivitásának kimutatására.