Szekciók

A Staphylococcus aureus (SA) számos fertőzést okoz emberekben és a jelentős gazdasági haszonállatokban. A SA tőgygyulladás egyúttal világszerte komoly terhet ró a tejiparra. Első, 1972 es leírását követően, az állati eredetű MRSA-k izolálását (livestock associated MRSA, LA-MRSA) Európa számos országából jelentették szubklinikai és klinikai tőgygyulladás esetében egyaránt. Néhány genetikai variáns képes gazdafajt is váltani, így kolonizálni, vagy akár meg is betegíteni az új gazdát. Az MRSA betörhet az élelmiszerláncba, és sporadikusan kimutatható kiskereskedelmi tejtermékekből, így – genotípustól függően – veszélyt jelenthet az emberi egészségre is. Adatok hiányban az LA-MRSA hazai tejiparban való előfordulását illetően csak találgathatunk.

Hogy az MRSA prevalenciáját és genetikai változatosságát a hazai tejelő ágazatban felderítsük, retrospektív és prospektív felmérést is végeztünk egy nemrég indított monitoring program keretében. Egyfelől a budapesti Állategészségügyi Diagnosztikai Igazgatóság (ÁDI) MRSA törzsgyűjteményét vizsgáltuk az elmúlt 15 évre visszamenően, másrészről PCR módszerrel szűrtünk két tej-higiéniai laboratóriumból származó, 2017 júliusa, illetve 2018 júliusa között gyűjtött 455 egyedi SA törzset. Az ÁDI törzsgyűjteményéből származó, és az újonnan izolált MRSA törzseket is részletes genotipizáló (spa-tipizálás, MLST, SCCmec-tipizálás), illetve antibiotikum-rezisztenciavizsgálatnak vetettük alá. Eredményeinket a törzsek kiegészítő adatait figyelembe véve értékeltük.

2003 és 2018 között összesen 10 tejelő szarvasmarha állományból származó 26 MRSA törzset helyeztek el az ÁDI törzsgyűjteményében. Két állomány esetében az ST1-t127-IV genotípus több ízben is előfordult, szubklinikai tőgygyulladás-járványt okozva. A többi gazdaságban egyéb, különféle genotípusokat azonosítottunk sporadikus esetekből. A 33 gazdaságból származó 455 SA izolátum szűrése során csak 4 MRSA törzset találtunk. A 4 törzs 3 gazdaságból származott, és mindegyik az ST398-as szekvenciatípusba tartozott. A béta-laktám rezisztencia mellett még a ciprofloxacin, klindamicin, sztreptomicin, valamint a tetraciklin rezisztencia gyakori a vizsgált törzsek esetében.

Annak ellenére, hogy a tej eredetű MRSA jelenléte Magyarországon sporadikusnak tűnik az elmúlt 15 évben, néhány eset felveti egyes MRSA genotípusok okozta tőgygyulladás-járványok lehetőségét. Ezzel együtt bizonyos kis gazdaspecifitású genotípusok, mint pl. az ST1 és ST398 szintén előfordulnak. Szakirodalmi adatok alapján ezek a genotípusok képesek megtelepedni vagy akár fertőzést is okozni az emberben, foglalkozási ártalmat jelentve a tejipari dolgozók és az állatorvosok számára. A vizsgált törzsek esetében tapasztalt széles rezisztenciaprofil felhívja a figyelmet az állattenyésztésre, mint a mikrobiális rezisztenciagének lehetséges forrására.