Állatorvos szekciók

A szakirodalomban elérhető referencia adat a lovak hegyfalának röntgenfelvételeken mért vastagságáról, azonban komputertomográfiás (CT) vizsgálattal kapott eredményekről és a CT, valamint röntgenfelvételeken végzett mérések összehasonlításáról még nincs publikáció. Korábban már használtak radiodenz markert a hegyfal röntgenvizsgálata során, de tudomásunk szerint markerrel és anélkül végzett méréseket még nem hasonlítottak össze.

Dolgozatom fő célja az volt, hogy összehasonlítsuk a hegyfal dorsalis vastagságát és a hegyfal dorsalis vastagságának a patacsont palmaris hosszához (HVPPH) viszonyított arányát a röntgen, CT és anatómiai méréseken. További célunk volt, hogy összehasonlítsuk a röntgenfelvételeken markerrel és marker nélkül végzett méréseket. Hipotézisünk az volt, hogy szignifikáns különbség lesz a röntgenen és a CT-n mért eredmények között, de nem lesz különbség a CT és az anatómiai mérések között. Feltételeztük, hogy a röntgenfelvételeken markerrel és anélkül végzett mérések statisztikailag nem különböznek egymástól.

A kutatás során 60 végtagot vizsgáltunk. Először 30 kadáver patán végeztünk méréseket lateromedialis röntgenfelvételeken (markerrel és anélkül), sagittalis CT felvételen és a sagittalis síkban kettévágott patáról készített fotókon. Az adathalmaz bővítése céljából bevontuk a kutatásba további 30 lónak az elülső patájáról készült röntgen és CT felvételeket. A hegyfal vastagságát minden felvételen három standardizált mérési ponton mértük, valamint megmértük a patacsont palmaris hosszát és kiszámítottuk a HVPPH arányt. A különböző modalitások méréseit Wilcoxon próbával vagy páros t-próbával hasonlítottuk össze.

A 60 végtag adatai alapján röntgenfelvételeken a hegyfal minden mérési ponton vastagabb volt, mint CT felvételeken (p<0.01). Kadáver patákon a proximalis és distalis mérési pontokon a CT és anatómiai mérések nem különböztek szignifikánsan, a röntgen mérések szignifikánsan nagyobbak voltak, mint a CT és anatómiai mérések (p<0.01). A középső mérési ponton és a HVPPH arány esetében a három modalitás szignifikánsan különbözött egymástól (p<0.01). A markerrel és anélkül végzett mérések összehasonlításakor a proximalis és középső mérések szignifikánsan nagyobbak voltak a markerrel jelölt végtagon (p<0.01), a HVPPH arányban viszont nem volt szignifikáns különbség.

Összességében a CT mérések jelentősen kisebbek voltak a röntgenfelvételeken végzett méréseknél, eredményeink alapján a röntgenfelvételekre felállított referenciatartományok nem alkalmazhatóak CT felvételek értékelése során. A markerrel végzett mérések szignifikánsan nagyobbak voltak, mint a mérések marker nélkül, amit figyelembe kell venni, ha egy patáról markerrel és anélkül készített röntgenfelvételeket hasonlítunk össze.