Állatorvos szekciók

A ló mell- és hasürege méretéből fakadóan nehezen vizsgálható terület, ultrahang és röntgen segítségével sem lehet teljesen leképezni, pónikban pedig a rektális vizsgálat sem lehetséges. A computer tomográfia (CT) plusz információval is szolgálhatna a klinikum számára ezen terület vizsgálata kapcsán, mivel a kis- és közepes méretű lovak vizsgálatára is alkalmas lehet a 90 cm átmérőjű gantry.

A tanulmány célja, hogy választ kapjunk arra, hogy fiziológiás esetben milyen szervek képezhetőek le, és mik a vizsgálati módszer limitációi. Tudomásunk szerint a ló ezen testtájairól nem áll rendelkezésre részletes CT anatómiai leírás, célunk ennek a hiánynak a pótlása is volt. Ehhez egy felnőtt, metatarsus törés miatt véglegesen elaltatott póni kancát használtunk, amely nem rendelkezett ismert patológiás elváltozással a vizsgált területen, kólikás tüneteket nem mutatott. A mell- és hasüregéről jó minőségű CT és anatómiai keresztmetszeti képek összehasonlító vizsgálatát végeztük el.

Az eutanázia után CT vizsgálatot hátfekvésben rögtön elvégeztük. Helikális, 16 szeletes multislice szkennert használtunk 90 cm gantry átmérővel, 2 mm szelet vastagsággal, 135 kV és 450 mA expozíciós értékekkel, 0.75s rotációs idővel. Az így nyert felvételeket később két beállítással WL=45 HU, WW=250 HU és WL=260 HU, WW=3500 HU is vizsgáltuk. A vizsgálat után a kadavert azonos pozícióban rögzítve -18oC-on lefagyasztottuk, majd fagyott állapotban egy Reich Plastination Band Saw HL-30 típusú fűrésszel a manubrium sternitől kezdve a rectumig 39 darab 2 cm vastag szeletekre vágtuk. A szeletek caudalis felületéről készült fényképeken és az ezekkel identikus CT felvételeken az egyes struktúrák a Nomina Anatomica Veterinaria 6. kiadását használva megjelölésre kerültek. A hasüregi képletek beazonosításakor arra a következtetésre jutottunk, hogy a flexura pelvina tartalommal telt és hátratolódott a csontos medencébe, a vakbél csúcsát pedig a bal csípőszöglet magasságában találtuk meg.

A klinikum szempontjából legfontosabb szervek jól felismerhetőek és vizsgálhatóak a CT felvételeken, a vizsgáló módszer így akár a klinikai diagnosztikában is hasznos lehet. Továbbiakban érdemes lenne az anatómiai standardet leírni, az eljárást hím ivarú állaton is elvégezni a kismedence eltérő anatómiája miatt, illetve több klinikai esetet feldolgozni. Az összehasonlító tanulmány precízebbé tételéhez az anatómiai szeletek vastagságát csökkenteni lehetne.