Tudományos Diákkör    
 
 
2024. TDK
Felhívás
Meghívó 2024.
» Állatorvos szekciók
TDK zsűri
Biológus szekció
Díjak
Díjazottak
2023. TDK
2022. TDK
2021. TDK
2020. TDK
2019. TDK
2018. TDK
2017. TDK
2016. TDK
2015. OTDK
2015. TDK
2014. TDK
2013. TDK
2013. Támop
2013. OTKD
2012. TDK
2012. Támop
2011. TDK
2010. TDK
2009. TDK
2009. OTDK
2008. TDK
2007. TDK
2006. TDK
2005. TDK
2004. TDK
2003. TDK
2002. TDK
Home » Archívum » 2024. TDK » Állatorvos szekciók

Állatorvos szekciók

Szemészeti készítmény fejlesztése szárazszem betegség kezelésére kutyákban
Fischer Daniella V. évfolyam
Állatorvostudományi Egyetem, Gyógyszertani és Méregtani Tanszék
Témavezetők: Dr. Farkas Orsolya, Dr. Karancsi Zita

Absztrakt:

A keratoconjunctivitis sicca (KCS) nagy jelentőségű és gyakori szemészeti probléma mind az állat-, mind a humánegészségügyben. A leginkább predesztinált kutyafajták a West Highland white terrier, a Cavalier King Charles spániel, a Cocker spániel és a bulldogok, melyekben a KCS eléri a 10-20%-os előfordulást. Az állatok kezelése többnyire ciklosporin tartalmú szemkenőccsel történik, azonban az esetek kb. 25%-ban a terápia sikertelen. A pimekrolimusz hatékony lehet a KCS terápiájában, de nem érhető el engedélyezett állatgyógyászati szemkenőcs készítményként. Általánosságban elmondható, hogy a szemészeti készítmények alkalmazásának sikerességét sok esetben negatívan befolyásolja csekély biológiai hasznosulásuk, így egyre inkább előtérbe kerül a hagyományos készítmények helyett az újabb, innovatív technológiával készült gyógyszerek alkalmazása.

Kutatásunk fókuszában egy új, pimekrolimuszt tartalmazó szemészeti készítmény fejlesztése állt, továbbá olyan in vivo kísérleti KCS modell létrehozása, amelyben a gyógyszerjelölt készítmények terápiás hatása tanulmányozható. A modellben új-zélandi fehér nyulakon (7 nyúl/csoport) Concanavalin A injekció alkalmazásával alakítottunk ki KCS-t. A kezelés során alkalmazott, pimekrolimusz tartalmú készítményeket (0,1%; 0,5% ill. 1% pimekrolimusz hatóanyagtartalom) a Szegedi Tudományegyetemen állították elő. További kezelési csoportjainkban a kontroll (vivőanyag) és referenciaként hagyományos (kukoricaolaj vivőanyag), 0,5%-os pimekrolimusz tartalmú kezelőoldatot is használtunk. A kezelések során a könnytermelést Schirmer-teszttel mértük 1, 2 és 3 percnél. A mérések a KCS kialakítása előtt 3 és azt követően 7 napon át tartottak. A kapott értékek különbségeiből statisztikai analízist végeztünk.

Eredményeink alapján az egyes kezelési napokon az adott percekben mért könnytermelés különbségeiben szignifikáns különbséget nem találtunk a csoportok között, a p érték valamennyi esetben 0,05 felett volt. Azonban 10%-os szignifikancia szint mellett a 7. napon, a 2 percig tartó Schirmer-teszt mérésnél és az 5. napon, a 3 percig tartó Schirmer-teszt mérésnél különbséget kaptunk a 0,5% tartalmú, újfajta pimekrolimusz készítményt kapó csoport és a referenciakészítményt kapó kontroll csoport között a könnytermelés mennyiségében. Ezek az eredmények értékes kiindulópontot szolgáltatnak a KCS modell továbbfejlesztéséhez, egy egyszerűbb, standardizáltabb kísérleti rendszer kialakításához, továbbá a szemészeti készítmény további teszteléséhez és fejlesztéséhez.



Előadások listája

 

A TDK konferencia online absztraktfüzete megtekinthető itt.