Állatorvos szekciók

Az elmúlt évtizedekben az antimikrobiális rezisztencia egyre szélesebb körben való terjedése figyelhető meg, ami összefüggésbe hozható az antibiotikumok túlzott, sokszor helytelen használatával. Az intenzív állattartás hozzájárul a patogén kórokozók terjedéséhez, és mind az állat-, mind a közegészségügy területén egyre fontosabbá válik a mikroorganizmusok rezisztenciaviszonyainak vizsgálata.

Célul tűztük ki, hogy felmérjük Magyarország nagylétszámú pulykaállományaiból izolált kommenzalista Enterococcus törzsek állat- és közegészségügyi szempontból jelentős antibiotikum hatóanyagokkal szembeni érzékenységét, minimális gátló koncentráció érték (MIC) meghatározás segítségével. Ezt követően eredményeinkből gyakorisági táblázatot készítettünk, hatóanyagonként meghatároztuk a vizsgált populáció MIC50 és MIC90 értékeit, majd eredményeinket összehasonlítottuk nemzetközi epidemiological cut-off value (ECOFF) értékekkel, valamint indikatív ECOFF-érték meghatározást végeztünk. Végül eredményeinket humán rezisztencia adatokkal vetettük össze.

Magyarország hét regionális közigazgatási egységéből származó, összesen 470 törzs érzékenységi vizsgálatát végeztük el. Korrelációs vizsgálatot végeztünk az egyes hatóanyagokkal szemben meghatározott rezisztencia mértékei között, és több esetben magas pozitív korrelációt figyeltünk meg (amoxicillin és amoxicillin-klavulánsav, amoxicillin és vankomicin). Ez arra utal, hogy kapcsolat van Enterococcus törzsek között ezen hatóanyagokkal szemben kialakuló rezisztencia esetén. A rezisztencia mértékében meghatározó tényező a hasznosítási irány, amely a legtöbb vizsgált hatóanyag esetén szignifikáns különbséget mutatott. A törzsek többsége megőrizte érzékenységét amoxicillin hatóanyaggal szemben, a rezisztencia mértéke mindössze 11,1%-os volt. A legnagyobb mértékű rezisztenciát tilozinnal (62,6%) és florfenikollal (51,1%) szemben találtuk. Eredményeinket a humán rezisztencia adatokkal összevetve, a legnagyobb hasonlóságot az aminoglikozid hatóanyagokkal szembeni rezisztencia mértékében figyeltük meg.

Eredményeink rámutatnak a szisztematikus felmérő vizsgálatok jelentőségére, és az adatok humán rezisztencia adatokkal való összehasonlításának fontosságára. A vizsgálatok rendszeres megismétlése időbeli trendek nyomon követését teszi lehetővé, a multirezisztens törzsek esetén pedig érdemes tovább vizsgálni a rezisztencia genetikai hátterét új generációs szekvenálás segítségével.