Állatorvos szekciók

Az endokrin diszruptorok olyan molekulák, amelyek képesek befolyásolni az emberi és állati szervezet hormonrendszerét, mivel utánozhatják vagy blokkolhatják a természetes hormonok hatásait. Kísérletünk során a széles körben előforduló Fusarium gombák által termelt, és az élő szervezetbe elsősorban szennyezett gabonafélék elfogyasztásával bejutó zearalenon (ZEA) nevű endokrin diszruptor vegyület hatását vizsgáltunk. Ez a gombatoxin, az ösztrogén receptorok agonista vagy antagonista hatásával modulálja az egészséges hormonális és fejlődéstani folyamatokat, ezáltal különböző megbetegedéseket, patológiás folyamatokat okozva a szervezetben.

Kísérletünk célja megvizsgálni, hogy a ZEA milyen hatással van az ösztrogén (ERα, ERβ), pajzsmirigyhormon (TRα, TRβ)-, valamint a peroxiszóma proliferátor aktivált receptorokra (PPARγ) az élő szervezetben. Vizsgálataink során arra kerestük a választ, hogy a ZEA detektálható módon képes-e megváltoztatni a vizsgált receptorok expresszióját, valamint, hogy az általunk mért eredmények milyen viszonyban vannak korábbi, in vitro körülmények között vizsgált kutatásokkal.

Munkánk során a ZEA lehetséges endokrin diszruptor hatásait vizsgáltuk 18 napos egerekben, in vivo körülmények között, különös tekintettel a TRα, TRβ, ERα, ERβ és PPARγ mRNS expressziójára Az állatokat három különböző koncentrációjú, 40 μg-, 5 mg-, és 10 mg-os ZEA oldattal kezeltük, majd ezt követően eltávolítottuk a hipotalamuszt és a kisagyat és az azokból származó minták mRNS tartalmát kvantitatív real-time PCR módszerrel mértük.

Az eredményekből kiderült, hogy a ZEA in vivo körülmények között már kis mennyiségben is jelentősen megváltoztatta az ERα és a PPARγ expresszióját. Az ER-k esetében szubtípusonként és agyterületeként is eltérő eredményt kaptunk. Az ERα vizsgálatánál a 40 µg -os ZEA-oldatos kezelés esetében szignifikáns hormonreceptor növekedést tapasztaltunk a cerebellum mintájában, míg a többi koncentrációjú kezelés során, valamint a hipotalamuszban és az ERß vizsgálatánál, nem történt jelentős változás. A TRα és TRβ expressziós szintjei szignifikánsan nem változtak a kezelés hatására, azonban a PPARγ esetében, 40 µg-os kezelések hatására mRNS expresszió növekedést láthatunk a hipotalamusz sejtjeiben.

A közölt eredmények alapján elmondható, hogy a ZEA, mint endokrin diszruptor, valóban beavatkozik a hormonrendszer működésébe, azonban a hipotézisünkben foglaltak csak részben helytállóak, mivel az alkalmazott vizsgálati körülmények között, a ZEA, a korábbi in vitro eredményekkel ellentétben, kevésbé szembetűnően változtatta meg az expressziós szinteket.