Állatorvos szekciók

Az arany nanorészecskék sok olyan kedvező tulajdonsággal bírnak, melyek lehetővé teszik a szervezeten belüli gyógyszerhordozóként való felhasználásukat, ugyanakkor egyre inkább bebizonyosodik, hogy diagnosztikai és egyéb terápiás alkalmazásuk is lehetséges. A központi idegrendszeren belül a hipotalamusz az elsődleges agyterület, amivel a nanopartikulák kapcsolatba lépnek, mivel ezen neuroendokrin központ mind funkciója, mind lokalizációja szempontjából különösen érzékeny a szisztémás keringésben megjelenő külső faktorokra. Az itt található AgRP és POMC sejtek a melanocortin rendszer részei, így a homeosztázis befolyásolásán keresztül a szervezet teljes metabolikus működésére is hatással vannak. E feladatukban a mitokondriumaik működésének dinamikus adaptálódása kulcsszerepet játszik. Célunk feltérképezni, hogy hogyan változik a POMC sejtek mitokondriális aktivitása az arany nanorészecskék hatására, koncentráció és expozíciós idő függvényében, in vitro körülmények között.

Vizsgálatainkat egérből izolált, immortalizált POMC sejtkultúrán végeztük. Az arany nanorészecskékkel (Sigma no.741965; 20 nm, spherical) történő „kezelést” három különböző koncentrációban (6,54x104; 6,54x107; 6,54x1010 db/ml) alkalmaztuk, 1, 4, 15 és 24 órás inkubációs időkkel. A mitokondriális aktivitás mérését plate-alapú rendszeren, Seahorse XFp Analyzer készülék (Agilent Technologies, California, USA) segítéségével végeztük. A mérés során az oxigén fogyasztási ráta paramétereit rögzítettük. A mitokondriális aktivitás paraméterei a mérések során nagyfokú eltérést mutattak az alkalmazott nanorészecske-koncentráció és az inkubációs idő függvényében. A kísérlet során a maximális légzési kapacitás vizsgálatakor nem tapasztaltunk jelentős eltérést a kontroll csoporthoz képest, az ATP termelés esetében azonban a legtöbb csoportnál drasztikus csökkenés volt detektálható.

Az elvégzett kísérlet alapján azt feltételezzük, hogy az arany nanorészecskék általánosságban véve gátolják a POMC sejtek mitokondriális aktivitását, amivel módosíthatják.

a hipotalamusz vezérelte homeosztatikus folyamatokat. Az in vitro kísérlet alapján arra következtetünk, hogy ez in vivo esetben az energia homeosztázis egyensúlyának felbomlását okozhatja, azáltal, hogy a jóllakottság érzet csökken, az éhségérzet nő és egy táplálékfelvétel serkentésére irányuló út aktiválódik a szervezetben, azonban ennek bizonyítására további kutatásokra van szükség.