Állatorvos szekciók

A nyulak felső légúti megbetegedései egyre gyakrabban fordulnak elő az állatorvosi rendelőkben, hiszen folyamatosan nő a házikedvencként tartott nyulak száma és az igény a gyors és hatékony kezelésükre. Ez ellen gyakran a legnagyobb akadályt az antimikrobiális rezisztencia terjedése jelenti. A kutatás céljául tűztük ki, hogy házikedvencként tartott nyulak vizsgálatával megállapítsuk a nyulak felső légutaiban leggyakrabban elforduló és legjelentősebb baktériumfajokat, továbbá felmérjük ezek rezisztencia profilját. Ennek ismeretében csökkenthető lehet a felesleges antibiotikum felhasználás, amely nagyban hozzájárul az antibiotikum rezisztencia terjedéséhez, valamit elősegíti a nyulak eredményes gyógykezelését.

Kutatásunk során különös figyelmet szenteltünk a Pasteurellaceae család tagjaira főleg a Pasteurella multocidára, valamint vizsgáltunk Bordetella, Staphylococcus, Pseudomonas és Moraxella törzseket is. Összesen 73 nyúlból vettünk orrtampon mintát, amelyekből különböző baktériumtörzseket izoláltunk, majd PCR vizsgálatokkal, illetve 16S rRNS szekvenciaanalízis segítségével elvégeztük a fajazonosítást. Ennek során egy új Moraxella PCR reakciót is kifejlesztettünk. A Pasteurella törzsek esetében megállapítottuk az alfajt, LPS genotípust, Heddleston szerotípust és a buroktípust is. A klinikailag releváns baktériumtörzsek rezisztencia viszonyait korongdiffúziós vizsgálat segítségével mértük fel 11 antibiotikummal szemben. A leggyakrabban kimutatott baktériumfajok a Staphylococcus nemzetségbe tartoztak (n=20). Magasabb rezisztenciát penicillin G-vel (50%) és augmentinnel (40%) szemben mutattak. Alacsony volt a rezisztencia mértéke doxiciklinnel (10%), klóramfenikollal, marbofloxacinnal és szulfametoxazol-trimetoprimmel (5%) szemben. A Moraxella törzsek voltak a második leggyakoribbak (n=18). Rezisztenciát 2 antibiotikummal szemben tapasztaltunk: pradofloxacin (11,1%) és penicillin G (5,6%). A Pasteurella nemzetségbe tartozó törzsek a harmadik leggyakoribbnak bizonyultak (n=11) és 3 antibiotikummal szemben találtunk rezisztenciát: augmentin (45,5%), szulfametoxazol-trimetoprim (18,2%) és penicillin G (9,1%). A Pseudomonas nemzetségbe tartozó törzsek voltak a negyedik leggyakoribbak (n=8), minden törzs MDR-nek bizonyult. Leghatékonyabbnak a marbofloxacin bizonyult 100%-os érzékenységgel, de viszonylag magas volt az érzékenység a gentamicinre (75%), tulatromicinre (62,5%), pradofloxacinra (62,5%) és enrofloxacinra (62,5%). Legritkábbnak a Bordetella fajok bizonyultak (n=3) és csak az augmentinnel szemben mutattunk ki rezisztenciát (100%). A kapott érzékenységi profilok a szakirodalomban fellelhető megfigyelésekkel, valamint a baktériumfajokat jellemző ab ovo rezisztencia tényével is többségében megegyeznek.