Állatorvos szekciók

Az antimikrobiális rezisztencia globális terjedése közös gondolkodást és cselekvést tesz szükségessé az állat- és közegészségügy területén. A multirezisztens (MDR) Escherichia coli (E. coli) törzsek közül különösen azok, amelyek kiterjedt spektrumú béta-laktamáz (ESBL) enzimet termelnek, jelentős közegészségügyi kockázatot hordoznak, elsősorban a nozokomiális fertőzések esetében.

Kutatásunk célja a magyarországi nagylétszámú baromfiállományokban előforduló kiterjedt spektrumú béta-laktamáz (ESBL) termeléséért felelős gének előfordulásának felmérése volt. A mintagyűjtést és előzetes szűrést követően a kiválasztott törzsek esetében meghatároztuk a minimális gátló koncentrációt (MIC), olyan antibiotikum hatóanyagokra, amelyek közegészségügyi szempontból kiemelten fontosak. Az MDR törzseket tovább vizsgáltuk az ESBL termelés fenotípusos kimutatására alkalmas módszerrel, majd új generációs szekvenálást végeztünk a genetikai háttér felderítése céljából.

A 420 MDR törzsből az ESBL előszűrés során cefotaxim és cefotaxim-klavulánsav hatóanyagok esetében, amennyiben a kombinációs hatóanyag alkalmazásakor legalább 3-szoros MIC-érték csökkenést tapasztaltunk, feltételeztük, hogy a törzs ESBL-termelő. Hasonló megközelítést alkalmaztunk az amoxicillin és amoxicillin-klavulánsav esetében, ahol ez a béta-laktamáz termelésre utalt. Ezeknek a kritériumoknak 253 törzs felelt meg, amelyek genetikai hátterét új generációs szekvenálással térképeztük fel.

Összesen 23 esetben CTX-M-típusú gént (CTX-M-1, CTX-M-15, CTX-M-27), 159 esetben TEM-típusú gént (TEM-1, TEM-12, TEM-30, TEM-32, TEM-35, TEM-79, TEM-104, TEM-122, TEM-135 és TEM-150), 4 esetben SHV-típusú gént (SHV-75 és SHV-187), és 3 esetben OXA-típusú gént (OXA-1, OXA-699) azonosítottunk. A fenotípusos vizsgálatok alapján az ESBL-termelő törzsek 81,6%-ában sikerült azonosítani a rezisztenciáért felelős géneket. A vizsgált törzsek 55,1%-ánál az ESBL-termelésért felelős gének plazmidon helyezkedtek el, míg 18,9%-uk mobilis genetikai elem volt. Emellett 12 olyan törzset is azonosítottunk, amelyek pánrezisztensek voltak, tehát az összes vizsgált hatóanyagra rezisztenciát mutattak.

Összességében megállapíthatjuk, hogy az ESBL-termelésért felelős gének elterjedése aggasztó, különösen annak fényében, hogy a gének nagy aránya plazmidon vagy mobilis genetikai elemként található, ami jelentősen növeli a horizontális génátvitel lehetőségét. Eredményeink alátámasztják a hasonló rendszeres felmérések szükségességét.