Állatorvos szekciók

Napjainkban a nagy teljesítményű verseny-és sportlovakat érintő mozgásszervi problémák legnagyobb hányada ízületet érintő károsodás, az ebből fakadó sántaság és teljesítménycsökkenés pedig az egyik leggyakoribb oka a lovak állatorvosi kezeléseinek. A tarsocruralis ízület különösen nagymértékben prediszponált a különböző, ízületi felszínt érintő rendellenességek kialakulására, és az osteochondralis fragmentumok megjelenése is rendkívül gyakori ezen a területen.

Az ízületek patológiás elváltozásainak diagnosztizálására és egyben kezelésére az egyik leggyakrabban használt eszköz az artroszkóp, mellyel olyan intraarticularis csontos és lágyszöveti képletek is azonosíthatóak, amelyek röntgen- vagy ultrahangvizsgálattal nem képezhetőek le megfelelően. Azonban, mint minden képalkotó diagnosztikai módszernek, természetesen ennek is vannak korlátai.

Kutatásunk célja elsősorban az volt, hogy összehasonlítsuk az artroszkópos vizsgálat eredményeit a kórbonctani vizsgálat során makroszkóposan azonosított porcsérülésekkel, és megállapítsuk az artroszkópia szenzitivitását és esetleges limitációit az ízfelszíni károsodások detektálásában, különösen nagy hangsúlyt fektetve a plantaris recessus vizsgálatára.

Az artroszkópos vizsgálat során először dorsomedialis, majd dorsolateralis, végül plantarolateralis irányból megközelítve képeztük le a tarsocruralis ízületet. A boncolás során az ízület felnyitásával makroszkóposan is vizsgáltuk a porcot, a talált elváltozásokat leírtuk és fényképekkel dokumentáltuk.

A dorsalis recesszuszban artroszkóppal 16/20 esetben (80%) találtunk elváltozást a distalis intermedialis tarajon és a medialis trochleán, illetve 15/20 esetben (75%) a medialis malleoluson. A kórbonctani vizsgálat során 17/20 esetben (85%) írtunk le károsodást a distalis intermedialis tarajon, 19/20 esetben (95%) a medialis trochleán, és 18/20 esetben (90%) a medialis malleoluson. A dorsalis recesszuszra az artroszkópia szenzitivitását 80%-osnak állapítottuk meg. A plantaris recesszuszban artroszkóppal összesen 6 végtag érintettségével találtunk 9 elváltozást, míg makroszkóposan 11 végtagon 16 elváltozást. A plantaris recesszuszra vonatkozóan az artroszkópia szenzitivitása az eredményeink szerint 56%.

Az elváltozásokat artroszkóppal összesen 54/75 esetben (75%) értékeltük első- és 21/75 esetben (25%) másodfokú károsodásnak, míg makroszkóposan 51/99 esetben (52%) első-, 38/99 esetben (38%) másod-, és 10/99 esetben (10%) harmadfokú elváltozásként írtuk le.

A kutatás eredményei segítik a tarsocrurális ízület károsodásainak megfelelő diagnózisát az artroszkópia limitációinak figyelembevételével, illetve referenciaként szolgálnak a plantaris recessus rutinszerű vizsgálatával kapcsolatban.