Állatorvos szekciók

A gímszarvas (Cervus elaphus) Európa szerte elterjedt, kiemelt kulturális, szakrális, és gazdasági értékkel rendelkező faj. Az IUCN listáján a nem fenyegetett kategóriába tartozik, ugyanakkor a kis méretű és alacsonyabb genetikai változatossággal rendelkező populációi különösen sérülékenyek.

Különböző emberi behatások tovább veszélyeztethetik az állományokat, mint például az orvvadászat, vagy az invazív fajokkal való hibridizáció. Írországból a jelenlegi kutatások szerint a fiatalabb Dryas periódus alatt a gímszarvas vagy teljesen kipusztult, vagy mindössze egy maradvány populáció maradt meg, melynek nyomait a mai Killarney területén található állomány őrizte meg. Ebből kifolyólag a helyi állomány védelme fontos, különösen azért, mivel annak genetikai integritását a vele hibridizációra képes szikaszarvas jelenléte folyamatosan veszélyezteti.

Célkitűzések: (i) gímszarvasra kifejlesztett tetramer mikroszatellita markerek, illetve a mitokondriális kontroll régió alkalmazhatóságának felmérése szikaszarvasban; (ii) Írországból származó gím- és szikaszarvas minták alapján azok genetikai diverzitásának becslése; (iii) a két szarvasfaj geno- és haplotípusa alapján azok egymástól való elkülöníthetőségének vizsgálata; (iv) a vizsgált markerek alapján hibridizációra utaló genetikai mintázatok keresése.

A kutatásban a Killarney Nemzeti Parkból 11 gímszarvas és 14 szikaszarvas mintát, valamint 16 magyarországi gímszarvas mintát vizsgáltunk az eredetileg gímszarvasra leírt tíz mikroszatellita markerre és a mitokondriális kontroll régióra. A PCR során sokszorosított termékeket kapilláris elektroforézis segítségével, illetve Sanger szekvenálással analizáltuk. Kiszámítottuk a haplotípus diverzitást, a tényleges és effektív allélszámokat, a megfigyelt, illetve várható heterozigozitást, valamint az identitás valószínűség (PI) értékét mindkét fajnál.

A felhasznált markerek mindegyike megfelelő PCR terméket adott szikaszarvasban. A vizsgált értékeken a legnagyobb diverzitást a magyar gím populáció mutatta, amit az ír gímek követtek, majd a szikaszarvas. Az allélkészlet alapján tízből kilenc markernél a két faj jól elkülöníthetőnek bizonyult és az ír minták közt nem találtunk olyan egyedet, ahol keveredtek volna a két fajra jellemző allélek. A mitokondriális kontroll régió vizsgálatával a magyar gímszarvasoknál öt, az íreknél két, míg szikaszarvasnál egy haplotípust mutattunk ki, amely minden esetben megfelelt a várt fajnak.

Az eredmények alapján minden vizsgált gímszarvas marker működőképesnek bizonyult a szikaszarvasban. Valamennyi vizsgált mutató alapján az ír gímszarvas polimorfabbnak bizonyult a szikaszarvasnál, de a magyar gím állományhoz viszonyítva alacsonyabb genetikai diverzitást mutatott.

A két faj jól elkülöníthető volt a használt markerek alapján az ír populációban, és hibridizációra utaló nyomokat nem találtuk a vizsgált mintákon.