Állatorvos szekciók

A “shivers” (magyar megnevezés a szakirodalom nem elérhető) a lovak krónikus degeneratív neuromuszkuláris betegsége, amely egyrészt a hátsó lábak felemelésekor azok jellegzetes izomremegésével és túlhajlításával jár, másrészt a ló hátralépése is rendellenes. A betegség számos lófajtában előfordul, etiológiája ismeretlen. A végleges diagnózis a perifériás és központi idegrendszer szövettani vizsgálatával állítható fel, az ante mortem diagnózis pedig a klinikai tüneteken és más lehetséges okok (ortopédiai vagy neurológiai) kizárásán alapul. Feltételezésünk szerint, mivel a végső diagnózis megállapítása nem lehetséges képalkotó és/vagy specifikus laboratóriumi vizsgálatokkal, sok lovat tévesen diagnosztizálhatnak “shivers”-esként. Célunk az volt, hogy felmérjük, mennyire megbízhatóan lehet jellegzetes klinikai tünetek alapján a “shivers” diagnózisát felállítani. Részletes kérdőívet tettünk közzé online platformokon, hogy összegyűjtsük a korábban “shivers”-szel diagnosztizált lovak adatait. Kutatásunk következő lépésében a Draper et al. (2014) által végzett vizsgálatok során is alkalmazott módszert választottuk, videofelvételeket gyűjtöttünk a lovakról meghatározott mozgásformák során: lépés egyenes vonalon, hátralépés, kiskörön mozgás, a hátsó lábak felemelése, illetve minden olyan helyzetről, ahol a ló klinikai tüneteket mutat. Ezeket a videókat ezután, -a lovak egyéb adataira vakon-, három független, specialista (“board-certified”) állatorvos értékelte. Az értékelők közötti egyezőséget a Fleiss kappa-teszttel vizsgáltuk. Összesen 18 félvér lovat gyűjtöttünk össze, köztük 3 kancát és 15 herélt lovat, melyek 5-20 év közötti korúak voltak (SD: 4,7). A “shivers” elsődleges diagnózisát 15 esetben az ellátó állatorvosok, 3 esetben a patkolókovácsok, 2 esetben pedig a tulajdonosok állították fel. A specialisták által végzett másodlagos értékelés során a 18 esetből összesen 9-ben volt teljes egyezőség annak a tekintetében, hogy a ló érintett-e a vizsgált betegségben vagy sem. Az értékelők között gyenge egyezést találtunk, a “shivers” kórjelzése szempontjából (kappa érték: 0,318). Összefoglalva, az eredmények azt mutatták, hogy a megbízható diagnosztikai módszerek hiánya miatt sok lovat tévesen diagnosztizálnak “shivers”-esként. A vizsgálat kimutatta, hogy még a specialisták is eltérően értékelik a klinikai tüneteket, ami a végső diagnózis felállításakor nagyfokú szubjektivitáshoz vezet. A diagnosztikai értékelésnek ez az inhomogenitása téves következtetésekhez vezethet a témával kapcsolatos kutatások során, illetve klinikai esetekben nem megfelelő kezelést eredményezhet. Az kórjelzés megbízhatósága valószínűleg növelhető valós idejű helyszíni diagnosztikai megfigyelésekkel. A tanulmány felhívja a figyelmet annak fontosságára, hogy a “shivers” kórjelzésekor ne csak a klinikai tünetekre hagyatkozzunk, hanem zárjunk ki minden más lehetséges kórokot.