Állatorvos szekciók

Az antimikrobiális rezisztencia korunk legnagyobb kihívása, ami közös gondolkodásra sarkall az állat- és közegészségügy területén. A Staphylococcus nemzetség tagjai zoonotikus jelentőséggel bírnak, nagyüzemi baromfitenyésztésben betöltött szerepük kiemelkedő.

Célul tűztük ki, hogy felmérjük Magyarország nagylétszámú házityúk és pulyka állományaiból izolált kommenzalista Staphylococcus törzsek érzékenységi profilját minimális gátló koncentráció (MIC) érték meghatározás segítségével, kilencféle állat- és közegészségügyi szempontból fontos antibiotikumra nézve, az eredményekből készített gyakorisági táblázatok mellett pedig kiszámoltuk a MIC50 és MIC90 értékeket, továbbá összehasonlítottuk az így kapott eredményeinket a klinikai töréspontokkal, valamint az EUCAST által meghatározott epidemiológiai határértékkel (ECOFF). Végezetül lehetőségünk volt eredményeinket összehasonlítani humán rezisztencia adatokkal.

Összesen 23 nagylétszámú házityúk telepről 227 törzsnek és 21 nagylétszámú pulykaállományból 166 törzsnek a vizsgálatát végeztük el. A hatóanyagokkal szembeni rezisztencia mértéke közötti korrelációs vizsgálatok több esetben erős pozitív kapcsolatot mutattak ki, viszont jellemzően negatív korrelációs kapcsolatot nem tudtunk kimutatni. A klaszterelemzés és főkomponens analízis során a minták három fő klaszterbe voltak besorolhatók. A rezisztencia mintázatában a legkevésbé volt meghatározó, hogy az izolátumok légúti vagy kloáka tamponmintából származtak, a hasznosítási irány viszont a legtöbb hatóanyag rezisztencia mértékében szignifikáns különbséget mutatott. Házityúk esetén a legnagyobb mértékű rezisztenciát tiamulinnal szemben (82,8%) mutattuk ki, amit a doxiciklin követett (74,4%). Pulyka esetén szintén ugyanez a sorrend volt megfigyelhető, tiamulinra 90,4%-os, doxiciklinre 79,5%-os volt a rezisztencia. Eredményeinket összehasonlítva a humán rezisztencia adatokkal azt kaptuk, hogy a fluorokinolonokkal szemben az állategészségügyben jóval nagyobb a rezisztencia mértéke, mind a házityúk és pulyka állományokban, mind a humán kórházakban. A leginkább hasonló mintázat a makrolid hatóanyagok esetén volt megfigyelhető.

Összességében elmondhatjuk, hogy eredményeink több nemzetközi felmérés eredményeivel egybevágtak, ugyanakkor az eltérő tanulmányok hátterében az egyes országok eltérő antibiotikum felhasználása állhat. Eredményeink alátámasztják a rendszeres felmérések végzésének létjogosultságát, az időszakosan megismételt vizsgálatok időbeli trendek felállítását teszik lehetővé. A multirezisztens törzsek genetikai hátterének feltérképese érdekében pedig a jövőben érdemes új generációs szekvenálást végezni.