Tudományos Diákkör    
 
 
2024. TDK
Felhívás
Meghívó 2024.
» Állatorvos szekciók
TDK zsűri
Biológus szekció
Díjak
Díjazottak
2023. TDK
2022. TDK
2021. TDK
2020. TDK
2019. TDK
2018. TDK
2017. TDK
2016. TDK
2015. OTDK
2015. TDK
2014. TDK
2013. TDK
2013. Támop
2013. OTKD
2012. TDK
2012. Támop
2011. TDK
2010. TDK
2009. TDK
2009. OTDK
2008. TDK
2007. TDK
2006. TDK
2005. TDK
2004. TDK
2003. TDK
2002. TDK
Home » Archívum » 2024. TDK » Állatorvos szekciók

Állatorvos szekciók

Az embrionált tyúktojás pihentetésének hatása a víruskihozatalra
Fornet Fanni V. évfolyam
Állatorvostudományi Egyetem, Járványtani és Mikrobiológiai Tanszék
Témavezető: Dr. Lőrincz Márta

Absztrakt:

A konvencionális vírusvakcinák esetében a patogéneket egyrétegű sejtvonalakon, primer szövettenyészeteken, illetve embrionált tojáson termelik. Minden esetben a cél a lehető legmagasabb víruskihozatal. A vakcinatermeléshez használatos tojások minősége eltérhet egymástól, a vírusok szaporodási potenciálja is különböző lehet, továbbá számos más környezeti tényező is hozzájárulhat a vakcinavírusok kihozatalához, például a keltetőben lévő embrió keltetési hőmérsékletének megakadása.

Az embrionált tyúktojások keltetése nagy területet igényelhet egy vakcinagyárban, ezért az optimális termelés érdekében legtöbbször az adott vírus szaporításához megfelelő korú tojások szállítását választják a cégek a nulla napos embrióval szemben. A nem nulla napos embrionált tojások keltetői hőmérsékletről való kikerülése lehető legrövidebb idő alatt kell, hogy megtörténjen, ebből kifolyólag a tojások szállítása garantáltan temperált járművekben történik. A kirakodás gépesített módon zajlik, a tojások a 37 ̊C-ra állandósított hőmérsékletű pihentetőbe kerülnek.

Kísérletünk célja annak meghatározása, hogy a szállítójármű és a pihentető tér közötti időszakban a szobahőmérsékleten történő tárolás milyen hatást gyakorol a beoltott vírus mennyiségére. A szállítókocsin elhelyezett tojások mennyiségükből adódóan sokáig képesek a hőmérsékletet tartani. Vizsgálatunk szükséges lehet egy iparban is használatos protokoll leírásához a legmegfelelőbb víruskihozatal érdekében.

Ehhez kísérletünkben 3 alkalommal 200 darab 9 napos embrionált tyúktojást vizsgáltunk. A tojások érkezése után két tálca azonnal, további két tálca 1 óra múlva, majd a maradék tojások két alkalommal 4, egy alkalommal 6 óra szobahőmérsékleten állás után kerültek keltetői hőmérsékletre (37 0 ̊C). A vírusoltásokra minimum 24 órás várakozás után került sor, majd 72 órás inkubációs periódust követően a tojásokat hűtőszekrénybe tettük egy éjszakára (legalább 8 óra), ezután végeztük az allantois leszívását. Minden munkafolyamat előtt az összes tojást lámpáztuk és a tálcánként hat megjelölt tojás tömegét is meghatároztuk. Az első két tojásszállítmány barnahéjú, míg a harmadik fehérhéjú tojásokat tartalmazott. A learatott vírusokat virológiai vizsgálattal ellenőriztük vissza.

Az allantois kihozatal alapján megállapítottuk, hogy az első vizsgálat során a hat óra várakozás jelentősen csökkentette az allantois mennyiségét (főleg a B jelű termosztátban). A másik két esetben nem találtunk jelentős különbséget az allantois kihozatalban (a két különböző termosztát használatának, illetve a tojások szobahőn töltött idejének függvényében). Ezek alapján megállapítottuk, hogy a hatórás várakozási idő alatt a felhasználható allantois mennyisége kevesebb lesz, míg a négy órányi várakozás szobahőmérsékleten nem okoz ilyen jellegű változásokat.



Előadások listája

 

A TDK konferencia online absztraktfüzete megtekinthető itt.