Állatorvos szekciók

Az egy év alatti csikók legjelentősebb belső élősködői az orsóférgek, amelyek súlyos fokú fertőzöttség esetén elhullást is okozhatnak, ezért a hatékony gyógykezelés kiemelt fontosságú. Az elmúlt években számos alkalommal igazolták az orsóférgek rezisztenciáját több anthelmintikummal szemben. Vizsgálatunk célja a fenbendazol és az ivermektin hatékonyságának vizsgálata, továbbá 12 hazai ménes orsóféreg-ellenes kezelési protokolljának értékelése.

A Bábolnai Nemzeti Ménesbirtok Dióspusztai Ménesének 3–7 hónapos korú angol telivér csikói vettek részt a kísérletekben. Először két hatóanyaggal a ménes saját féregellenes protokolljának hatékonyságát vizsgáltuk 23 csikón. Az állatok az első kísérletben a fenbendazol 6,6 mg/ttkg adagját (Fenbendanin 50 mg/g belsőleges por, Vim Spectrum Srl., Koronka, Románia) kapták egy alkalommal. Egy másik kísérletben 23 csikó az ivermektin (Noromectin paszta, Norbook Laboratories Ltd) 0,2 mg/ttkg adagjával volt kezelve. A harmadik vizsgálatban 19 csikó kezelésére került sor, amikor a korábban vizsgált fenbendazol hatóanyagú készítménynek a gyártó által javasolt fenbendazol adagját (10 mg/ttkg) kapták a csikók. Mindhárom kísérletben az egyedi bélsárminták gyűjtése közvetlenül a kezelést megelőzően majd a féreghajtást követő 14. napon történt. Az orsóférgek grammonkénti peteszámát Mini-FLOTAC módszerrel határoztuk meg. A vizsgált két hatóanyag hatékonyságát az Állatorvos Parazitológusok Világszövetsége által 2023-ban közölt irányelvek alapján állapítottuk meg. A csikók orsóféreg-elleni gyógykezelésének hazai gyakorlatát 12 ménesben vizsgáltuk egy általunk összeállított kérdőív alapján.

A fenbendazol alkalmazása során a bélsár peteszámcsökkenése 6,6 mg/ttkg dózis esetén 82,7%-90,2% (90% CI), míg 10 mg/ttkg dózisban 89%-99,9% között mozgott (90% CI). A 0,2 mg/ttkg dózisban alkalmazott ivermektin esetén a peteszámcsökkenés pedig értéke -378,6% – 83,2% (CI 90%).

A Fenbendanin por alacsony dózisban (6,6 mg/ttkg) alkalmazva nem bizonyult hatékonynak, a 10 mg/ttkg adagban történő kezelés esetén jelentősen javult a hatékonysága, de a kapott érték konfidencia intervalluma alapján ezt az értéket inkonkluzív kategóriába sorolják, azaz ez alapján sem rezisztenciát, sem hatékonyságot nem lehet megállapítani. Felmérésünk szerint a fenbendazol hatóanyagú készítményt több ménesben nem a leírásban szereplő dózisban adagolják. Tudomásunk szerint elsőként igazoltuk hazánkban az ivermektin orsóférgekkel szembeni rezisztenciáját. Ez azért is fontos, mert a felmérésben részt vevő ménesek felében történik a csikók orsóféreg-elleni kezelése az ivermektinnel.

Eredményeink felhívják a figyelmet a megfelelő hatóanyag és dózis kiválasztásának fontosságára a csikók orsóféreg-fertőzöttséggel szembeni védekezésekor. A fenbendazol hatékonyságának további vizsgálatát tervezzük, és javasoljuk annak rutinszerű elvégzését minden praktizáló lovas állatorvos számára.