Zoológus/Biológus szekció

A Batrachochytrium dendrobatidis (röviden Bd) rajzóspórás gomba által okozott kitridiomikózis egy rendkívül nagy hatású kétéltűbetegség, mely már legalább 90 faj kihalásában játszott szerepet az elmúlt évszázadban. A betegség különböző régiókban eltérő súlyossággal jelentkezik, aminek okai a helyi elterjedésű Bd-vonalak eltérő fertőzőképességében és a kétéltűpopulációk eltérő hatékonyságú védekezésében keresendők. Kétéltűeknél a kémiai védekezés az elsődleges védelmi vonal a kórokozókkal szemben. A Bufonidae családba tartozó varangyok körében elterjedt védekezési mód a szteránvázas bufadienolid vegyületek termelése. A méregtermelésben jelentős különbségeket találtak nemcsak a családba tartozó fajok között, hanem a fajokon belül, a különböző populációk között is. A bufadienolidok a Bd elleni védekezésben is hatékonyak lehetnek, ezt azonban eddig kevés tanulmány vizsgálta, és az sem ismert, hogy hatékonyabb-e a Bd-vel együtt élő varangypopulációk mérge a lokális elterjedésű Bd-vonal ellen, mint a más régiókban előforduló Bd-vonalak ellen.

Hogy megválaszoljuk ezt a kérdést, és megvizsgáljuk, mennyire érzékeny a Bd a varangyok által termelt méregre, 5 európai ország 1-1barnavarangy-populációjában gyűjtött méregminták ugyanezen élőhelyekről származó Bd-izolátumokra gyakorolt növekedésgátló hatását vizsgáltuk teljes faktoriális elrendezésű in vitro kísérletben. A méregminták bufadienolid komponenseinek számát és mennyiségét HPLC-MS segítségével meghatároztuk, majd kezeltük a folyadékban nevelt Bd kultúrákat a különböző hígítású méregmintákkal és meghatároztuk a növekedésre gyakorolt gátló hatás mértékét a folyadék-kultúrák optikai denzitásának mérésével.

Eredményeink egyértelműen alátámasztják, hogy a bufadienolid szekrétumok gátolják a Bd növekedését, továbbá azt mutatják, hogy a gátlás hatékonysága függ a méregminta és a Bd-izolátum származási helyétől is. Nem találtunk olyan mintázatot, hogy a mérgek rendre az ugyanabból a régióból származó Bd-izolátum ellen lennének a leghatékonyabbak, sem olyat, hogy a Bd-izolátumok tűrőképessége rendre az ugyanonnan származó méreggel szemben lenne a legnagyobb. Azt azonban kimutattuk, hogy a gátlás hatékonysága átlagosan kisebb az azonos származású méreg-Bd párosítások esetén, mint a nem ugyanonnan származó párosításoknál. Ennek hátterében állhat a Bd-vonalak adaptációja a lokális varangypopulációk mérgének jobb eltűrésére. A továbbiakban az egyes bufadienolid komponensek hatékonyságában rejlő különbségek feltérképezésével tervezzük kideríteni, hogy mi okozza a mérgek gátlóképességében és a Bd-vonalak érzékenységében tapasztalt különbségeket.