Szekciók

Az ízeltlábúak vedlési hormonjai, az úgynevezett ekdiszteroidok az egyedüli ízeltlábúak által termelt szteroidok, amelyek nélkülözhetetlen hatást fejtenek ki fejlődésükben, diapauzájukban, ivarérésükben, szaporodásukban és viselkedésükben. A növények is bioszintetizálnak hasonló vegyületeket, a fitoekdiszteroidokat. Ezenkívül kísérletileg kimutatták, hogy az ekdiszteroidok anabolikus hatást fejtenek ki magasabb rendű gerinceseknél, így metabolikusan fokozzák az energiaellátást, valamint elősegítik a fehérjeszintézist és a szövetnövekedést. A természetben az énekesmadarak (Aves: Passeriformes) és a denevérek (Mammalia: Chiroptera) vérében alacsony vagy magas koncentrációban találták ezeket a biológiailag aktív molekulákat. Azonban ezeken a folyamatosan rovarokkal táplálkozó melegvérűeken kívül nem ismert, hogy más gerincesek keringésében is lennének-e természetes úton felvett ekdiszteroidok. Munkánk célja ennek tisztázása volt, vadon élő állatok vérmintáinak ultra nagy teljesítményű folyadékkromatográfiával és nagy felbontású tömegspektrometriával történő elemzésével.

Ehhez olyan vadon élő vagy állatkertben tartott fajokat választottunk mintáink forrásául, amelyek opportunista módon táplálkoznak ízeltlábúakkal, vagy mesterségesen, rovartartalmú étrenddel táplálják őket állatkertekben. Így három állatkertben, a Hannoveri Állatkertben, a Fővárosi Állatkertben és a Sóstói (Nyíregyházi) Állatkertben vettünk vérmintát a következő hüllő- és emlősfajokból: ázsiai víziagáma (n=3), keleti sün (n=8), sivatagi róka (n=5), csíkos bűzösborz (n=4) és szurikáta (8). Ezek egy hüllő és három emlős rendet képviseltek (Squamata és Eulipotyphla, Carnivora, Primates). Magyarországon is mintát vettünk az úton elütött emlős ragadozókból, köztük hat vadmacskából, négy nyestből és öt eurázsiai vidrából. Végül vérmintát vettünk és elemeztünkk kilenc gyűrűzési céllal fogott vízhez kötődő vagy ragadozó madárfajból (n=91), amelyek hat rendet képviseltek (a verébféléken kívül).

Az ekdiszteroidokat mindössze két (egy madár és egy emlős) fajban mutattuk ki. Egy közönséges vércse (Falco tinnunculus) vére 58,9 pmol/ml 20-hidroxi-ekdizont (CV: 1,2%) tartalmazott. Ezenkívül 40,9 pmol/ml (CV: 1,4%) dakrihainanszteront (fitoekdiszteroid) mutattunk ki egy nyest vérmintájában.

Ezek az eredmények először bizonyítják, hogy az ekdiszteroidok jellemzően ragadozó életmódot folytató madarak és emlősök vérében is jelen lehetnek. Ellentétben azonban a folyamatosan rovarokkal táplálkozó énekesmadarakkal és denevérekkel, ezen anabolikus anyagok kimutatható szintje csak alkalmanként jelenik meg az opportunista rovarevők vérében, ami valószínűleg összefügg az ekdiszteroidok gerincesekből történő gyors kiürülésével. Mindez azt is jelenti, hogy az ekdiszteroidoknak – az énekesmadarakon és a denevéreken kívül – valószínűleg nincs jelentős anabolikus hatása a mesterségesen, alkalmanként rovarokkal táplált állatkerti állatokban.