Szekciók

A kutyák krónikus enteritisze világszerte elterjedt, gyakori megbetegedés. A kórkép hátterében rendszerint kimutatható az egészséges bélmikrobióta egyensúlyának felborulása, valamint az elszaporodott patogén baktériumok által folyamatosan termelt endotoxinok felszabadulása. Krónikus enteropátia esetén a bélfal integritásának károsodása következtében az endotoxinok átjuthatnak a szisztémás keringésbe. Ez nemcsak a gasztrointesztinális tünetek súlyosbodásához járul hozzá az oxidatív stressz és a perzisztáló gyulladás fokozásán keresztül, hanem hosszú távon szisztémás szövődmények kialakulását is eredményezheti. A kurkumin és a fumársav természetes, növényi eredetű hatóanyagok, amelyek antioxidáns és gyulladáscsökkentő tulajdonságokkal rendelkeznek, ezért hasznos kiegészítő terápiás szerei lehetnek a krónikus enteropátiáknak.

Vizsgálatunkban perifériás vér mononukleáris sejteket (PBMC) helyeztünk mikrotiter lemezre, és E. coli O111:B4, illetve Salmonella Typhimurium LPS-sel kezeltük a szisztémás endotoxin-terhelés modellezésére. A platekhez ezt követően 12,5 és 50 μg/ml koncentrációjú fumársav- illetve 6,25 és 25 μg/ml koncentrációjú kurkuminoldatot adtunk. Az intracelluláris reaktív oxigén származékok (ROS) mennyiségét DCFH-DA próbával határoztuk meg, míg a tumor nekrózis faktor-α (TNF-α) szintet ELISA-val mértük. Ezt követően meghatároztuk kurkumin és a fumársav E. coli-val szembeni minimális gátló koncentrációt (MIC) és mutációt megelőző koncentrációt (MPC), továbbá vizsgáltuk kölcsönhatásaikat amoxicillin–klavulánsavval, gentamicinnel és enrofloxacinnal. Az intracelluláris ROS és TNF-α szintje jelentősen csökkent a kurkumin és fumársav kezelések hatására. Bár a vegyületek önmagukban nem mutattak jelentős antibakteriális aktivitást, a kurkumin szinergista hatást fejtett ki az amoxicillin–klavulánsavval.

Eredményeink alapján a fumársav és a kurkumin természetes hatóanyagok alkalmazása potenciálisan kedvező hatást fejthet ki a kutyák krónikus bélbetegségeiben. Mérsékelhetik az endotoxémia által fenntartott gyulladásos állapotot, hozzájárulhatnak az egészséges bélmikrobióta helyreállításához, és csökkenthetik az antibiotikum-használat szükségességét krónikus enteropátiákban. Klinikai alkalmazásuk előtt azonban további in vitro és in vivo vizsgálatokra van szükség.