Archívum

A poszméhek (Bombus spp.) kulcsszerepet játszanak a beporzásban és az ökoszisztémák működésének fenntartásában, azonban az utóbbi évtizedekben globális csökkenés figyelhető meg populációik és fajgazdagságuk számában. A csökkenés egyik oka a növényvédő szerek túlzott alkalmazása, amelyek veszélyt jelenthetnek a beporzást végző rovarokra. Az intenzív mezőgazdasági termelés miatt egyre gyakrabban használnak peszticideket, köztük a flupiradifuron hatóanyagot tartalmazó rovarölő szereket. Ezeket az inszekticideket „méhbarátnak” tekintik, azonban felszívódó hatóanyagként megtalálhatóak a méheket vonzó virágok nektárjában és pollenjeiben is. Kutatásunkban a földi poszméh (Bombus terrestris L.) dolgozóinak viselkedését és kemoszenzoros érzékelését vizsgáltuk a flupiradifuront tartalmazó Sanium System rovarölő szer egy, kettő és három hetes expozícióját követően. A táplálékkeresési viselkedést szélcsatornában hajtottuk végre, míg a szaglórendszer érzékenységét elektroantennogram (EAG) segítségével elemeztük. Eredményeink alapján a peszticiddel kezelt állatok ritkábban és később közelítették meg az illatforrásokat a kontroll poszméhekhez képest, de a kezelés nem befolyásolta, hogy melyik illatforrást (jutalmat jelző virágillat vagy kontroll) választották először, illetve hogy mennyi idő elteltével kezdtek táplálékkereső viselkedést. Az elektrofiziológiai vizsgálatok alapján az illatanyagokra adott csápválaszok dózisfüggők voltak, viszont a peszticid-kezelés sem közvetlenül, sem az expozíció hosszával kölcsönhatásban nem okozott eltérést az érzékelésben. A fent említett eredmények alapján összességében kijelenthető, hogy a flupiradifuron negatívan befolyásolja a földi poszméh dolgozók táplálékkeresési motivációját, de a kemoszenzoros érzékelésükre nincs hatással. További kutatások szükségesek a jövőben annak feltárására, hogy a vizsgálatunkban kimutatott, a flupiradifuron-kitettség következtében kialakuló szubletális hatások hozzájárulhatnak-e a vadon élő poszméh populációk egyedszámának csökkenéséhez.